A gyász maga alá temeti Pécsi Ildikót, akire a család éjjel nappal vigyáz.
Szűcs Lajos az utolsó napokban nagyon beteg volt, sejteni lehetett, hogy feladja a szervezete a harcot. Valahol a lelke mélyén Pécsi Ildikó is sejtetteb ezt, a valóság azonban letaglózó volt számára.
Az elmúlt napokban többször is felmerült annak lehetősége, hogy Lajos bácsi elmegy. De hiába volt rosszul, nem akarta, hogy Ildikó bemenjen hozzá a kórházba. Azt üzente neki, hogy minden rendben van, azzal vigasztalta, hogy nemsokára hazatér. Nem akarta, hogy a felesége kiszolgáltatott helyzetben lássa – mondta a Borsnak az család egyik barátja. – Naphosszat a tévé előtt ül, és régi felvételeket néz. Olyanokat, amiken ketten szerepelnek egyszerre Lajossal. Közös interjúkat és fotókat. Rengeteg fotója van, azokat nézegeti, és mesél. Most dől belőle a szó. Mi pedig csak hallgatjuk. Nem tehetünk mást. A gyász első napjai borzasztó nehezek lehetnek, csak azzal enyhíthetünk valamennyit, hogy itt vagyunk vele.”
