A mai napig könnyes szemmel beszél imádott édesanyja elvesztéséről Erdei Zsolt.
Nem volt ez másképp a Life Tv péntek esti Összezárva Hajdú Péterrel című műsor felvételén sem, ahol újra felidézte élete legnehezebb időszakát, amikor Gizi néni beteg lett. Mint mondja, sorra érték az asszonyt a csapások, kórházba nem akart menni, családja körében, méltósággal küzdött a gyilkos kórral, ám amikor már méltatlan állapotba került, a Madár becenevű egykori ökölvívó bevallotta: maga fohászkodott, hogy legyen vége az imádott asszony szenvedéseinek.
– Ez egy hosszú folyamat volt. Jött először a mellrák, a kórházban kivették a csomókat. Utána nem volt gond egy darabig, de valamilyen rutintüdőszűrésre elment, és felfedeztek a tüdejében egy-két tumort. Utána agydaganat is lett, végül áttétek lettek a szervezetében – sorolta meg-megállva a bokszoló, aki nem tudta elrejteni érzéseit a kamera előtt.
Zsolton ma is látszik, mennyire összetörte az édesanyja halála, hiánya pótolhatatlan a szívében. Azelőtt elképzelni sem tudta, mi jelenthet nagyobb fájdalmat, mint végignézni édesanyja szenvedéseit.
– Otthon volt, nem ment kórházba. Szépen lassan láttuk elsorvadni. Morfiumot kapott, hogy ne éljen meg olyan fájdalmakat és akkor kiszállt… Nem volt ott… De voltak olyan pillanatok, amikor visszajött – emlékezett Erdei, aki úgy emlékszik, visszakapták Gizi nénit, amikor az ölébe ültették a kisunokáját, Grétit, ám utána újra elveszítették. – Ott volt az egész család, amikor letérdeltem elé és könyörögtem: „Anyuci, menj el, itt vagyok, vigyázok az egész családra.” Egy-két napra rá el is ment – mondta elhomályosuló szemmel, de büszkén, hogy a család azóta is összetart, de Gizi néni távozásával valami megváltozott.
Erdei a Blikknek elmondta, igazságtalannak tartja, hogy ilyen hamar kellett búcsúznia az édesanyjától.
– Túl korán ment el, és ilyenkor az ember picit elveszíti a hitét. Nagyon családcentrikus volt, az unokái voltak a mindenei, megérdemelte volna még, hogy a legkisebbel is találkozzon és az ölében tarthassa. Ráadásul Vilmoska nagyon hasonlít is rá, főleg a szeme, ami ugyanolyan kék, mint az övé volt. Mintha az ő reinkarnációja lenne – magyarázta Erdei Zsolt, akinek most is összeszűkült a torka édesanyja emlékétől. – A szüleim korán elváltak, az anyukám egyedül nevelt fel. A második házassága sem sikerült jól, én pedig a családfő, családfenntartó szerepét kaptam. Nehéz élete volt, én pedig végigkísértem ebben. Összekovácsolt minket a sok megpróbáltatás, de a mi kapcsolatunkat mindig is a szeretet határozta meg, ez volt a kulcs.
Indirekt/Blikk
