Pontosan egy esztendeje, tavaly január 17-én hunyt el a kabarékirály. Sas József, a népszerű komikus két évig küzdött súlyos betegségével, de nem sokkal 82. születésnapja után a szervezete feladta a harcot. Szerettei, barátai és a rajongói azóta sem tudták feldolgozni a veszteséget.
„Gyászolok, a helyzetem, a lelkiállapotom nem javul, hanem romlik. Ez a január rettenetes, születésnapja, halála, majd a temetése… Minden alkalommal megyek hozzá…” – Zsuzsa, az özvegy fájdalmas mondatai felkavarják az embert.
Erős nő, aki két évig éjt-nappallá téve ápolta imádott férjét. Minden pillanata arról szólt, hogy hozzásegítse az immár kiszolgáltatott párját a gyógyuláshoz. Amikor Sas meghalt, ő is visszavonult a gyászával, amely egy év elteltével sem enyhült. Barátai vigyáznak rá és támogatják, féltőn, aggodalommal. Elsősorban Ildikó, Hofi Géza özvegye, aki rossz lelkiállapotban lévő barátnője helyett is emlékezett.
– Egy éve, hogy elvesztettük Sasomat, ahogy én szólítottam. Már az is rettenet volt, ahogy a sztrók elbánt vele, de hogy meghalt!? A nyolcvanadik szülinapját még nagy társasággal ünnepeltük. Pár nap múlva Zsuzsával elutaztak, és közel kétévnyi ápolás lett a vége. Otthon feküdt a nappaliban, a többfunkciós csodaágyon, amit a felesége szerzett neki. Jártak hozzá masszőrök, gyógytornászok, de nem tudták lábra állítani. Szomorú voltam. Látogatásomkor kérdeztem: hogy vagy, Sasom? „Ildikém, én olyan boldog vagyok! – kiáltotta. – Zsuzsikámtól mindent megkapok” – emlékezett vissza Hofi Ildikó. – Igen, Zsuzsa olyan szeretettel, türelemmel ápolta, hogy megérdemelték volna még egymást egy pár évre. Én szeretek visszagondolni eltávozott szeretteimre. Ilyen Sasom is, aki nagyon hiányzik. Drága Zsuzsa barátnőmnek köszönhetem őt, vele egy csomagban kaptam. Hiányzik, hogy hetente hívjon és sorolja az új darab anyagát. Mert mindig tervezett valamit. Hiányzik a havi randink valamelyik étteremben. Jó barát volt.
Indirekt/Blikk
