Jól jöhet a nemzeti csapatnak a Sporting Kansas City remek formában lévő csatára a vb-selejtezőkön.
Történelmi gólban bízik a Sallói család. A magyar válogatottban szeptemberben bemutatkozott Sallói Dániel az észak-amerikai focibajnokságban (MLS), a Sporting Kansas City színeiben hétről hétre bizonyítja gólerősségét, ha pedig a szombati (M4, 20.45), Albánia elleni hazai, avagy a keddi, Anglia elleni londoni világbajnoki selejtezőn kapuba talál, az a nemzeti csapat történetében egyedülálló pillanat lesz. Édesapjával, a 13-szoros válogatott Sallói Istvánnal ők lehetnek az első apa-fiú páros, akik címeres mezben egyaránt eredményesek tudnak lenni.
– Két nagy álmom van, bemutatkozni a válogatottban, ezt aligha kell külön ecsetelnem. A másik, amit édesapám gyerekkorom óta mondogat, hogy a magyar labdarúgás történetében van néhány apa és fia, akik játszottak nemzeti mezben, de olyan nincs, hogy mindkettő gólt is szerzett volna. Mivel apu lőtt egyet Ukrajna ellen, mi lehetnénk az elsők, ehhez már csak be kellene találnom a kapuba, és történelmet írhatnánk! Nem tagadom, ez óriási motiváció – mondta a nyáron a Nemzeti Sportnak az ifjabb Sallói, aki azóta az angolok (0-4), az albánok (0-1) és Andorra (2-1) ellen is csereként kapott lehetőséget. Most Szalai Ádám sérülése miatt nagy szüksége lehet rá a gárdának, amely a vb-álmok életben tartásáért küzd. A 25 éves csatár formája pedig igencsak biztató, 16 góljával második az MLS góllövőlistáján.
Sallói István számára nagyszerű érzés, hogy fia továbbvitte a családi hagyományt: Dániel nagypapája, idősebb Sallói István is NB I-es játékos volt Tatabányán, míg dédapja, Sallói Jenő Balassagyarmaton focizott.
– Ez régi téma nálunk, nagyon jó lenne, ha sikerülne betalálnia, de most ennél is fontosabb a válogatott jó szereplése. Nagy pillanat egy család életében, amikor egy fiú továbbviszi a szülő, nagyszülő vonalát az élet bármely területén. Nálunk a mesterségünk címere a foci. Apukám is nagyon büszke Danira, és ha még köztünk lenne, nagyapám is az lenne – mondta a Blikknek a Fehérvár sportigazgatója.
A gólveszély szerinte mindkettejük játékát jellemezte, jellemzi, más azonban a stílusuk.
– Daninak nagyon jó, különleges a rúgótechnikája. Én talán a kapu közelében akrobatikusabb voltam, ollózva, „félollózva” is betaláltam, a tizenhatoson kívülről viszont nagyon ritkán – magyarázta az édesapa.
Indirekt/Blikk
