A 72 éves lemezlovas, Cintula erről a Lali király CsütörTöke című internetes rádióműsorban beszélt.
Keresztes Tibor alias Ci8ntula szerint Presser Gábor a szerzői karrierje elején külföldi slágerekből nyúlta az ötleteit, aminek a rádiós már akkor is hangot adott.
– A Pressernél az volt a baj az elején, hogy minden nótájának megvolt az eredetije – állította Cintula Boros Lajosnak és társainak a műsorban. A lemezlovas azután a Blikknek azt is elmesélte, hogyan készültek ezek a dalok – írta a Blikk. – Rendszeresen jártak ki külföldre, ahol Presser elment lemezboltokba, beszerzett, amit tudott. Persze, általában olyan dalokat használt, amelyek nem szerepeltek az akkor még itthon nem nagyon ismert külföldi bandák nagylemezein – jelentette ki Cintula, aki saját bevallása szerint csak azért jöhetett rá erre a turpisságra, mert hatalmas zenei tudása volt. Ő vezette ugyanis a hatvanas években a Fővárosi Művelődési Házban az első magyar Magnós Klubot, ahol szinte minden akkor beszerezhető külföldi felvétel elhangzott. Ráadásul Cintula állítása szerint nemcsak Presser Gábor, de egy másik legendás zeneszerző, Szörényi Levente (75) is lopott a külföldi nagyoktól. Előbbi esetében az LGT Szól a rádió című dalának részleteit szokták felemlegetni az évekkel korábbi, idehaza egyáltalán nem ismert amerikai Chicago együttes Dialogue című számával kapcsolatban.
– Ha nem lett volna a Magnós Klub, akkor nem is jövök erre rá. De az Illésnek is volt egy ilyen dala, bár szerintem az inkább véletlen volt. Az Add a kezed című nóta egy az egyben a Deep Purple Black Night című slágere, és ezt meg is mutattam egyszer Szörényinek. Ő meg csak nevetett – mesélte a Blikknek Cintula, aki mindezek ellenére Szörényi Leventével sosem volt igazán haragban, ám Presser Gábor és közte hosszú évtizedek óta nincs jó viszony. Cintuéla állítását cáfolja Czutor Zoltán zeneszerző, aki szerint az angolszász zenei világ már akkor hatalmas hatással volt a magyar zenére. Mint mondta, hangulatában és stílusában hasonlít egymásra az Add a kezed és a Black Night, de ez a kor sajátja volt.
– Hasonlóak a stíluselemek, bizonyos jegyekben hasonlít, de nem lehet kijelenteni, hogy plágium. Azt érezni, melyik korban született a dal és ki lehetett a példakép, de ez minden stílusra jellemző – jelentette ki a Belmondo frontembere, aki évek óta gyakran emeli fel a szavát az egyébként pofátlanul másoló zeneszerzők ellen.
