Miközben napról napra újabb és újabb magyar sportolók érkeznek meg Japánba, az Ausztriából honosított világbajnoki bronz-, Európa-bajnoki ezüstérmes szlalomkenus, Schmid Julia – aki már július eleje óta a helyszínen készült a tokiói olimpiára – hétfőn megtörten, feldúltan tért haza Bécsbe. A 33 éves sportoló most sem hiszi el, hogy megfosztották ötkarikás álmaitól, miután a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) a játékok előtt nem sokkal úgy döntött, csak a koronavírus ellen védett sportolók vehetnek részt az eseményen.
A MOB szombaton szűkszavú közleményben jelezte, hogy Schmid Julia nem vállalta a koronavírus elleni oltást, inkább lemondott az olimpiai indulásról. Ez alapján úgy tűnik, nem akarta a vakcinát. Oltásellenes?
– Egyáltalán nem! Sőt, éppen ellenkezőleg! Egy bécsi klinikán dolgozom állatorvosként, tisztában vagyok vele, mennyire fontos a vakcina.
Akkor? Az elmúlt hónapokban nem volt lehetősége beoltatni magát?
– Viszonylag későn szereztem meg a kvótát, sok versenyen vettem részt, és amikor lett volna lehetőségem oltatni, migrénes fejfájással küzdöttem, hánytam, ágyhoz voltam kötve. Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem tette kötelezővé a vakcina beadását, és ekkor még a MOB-nál sem volt szó erről, július elején nyugodtan utaztam el Japánba edzőtáborozni. A terv az volt, hogy a tokiói játékok után beoltatom magam.
Csakhogy július 9-én, két héttel a megnyitó előtt a MOB kötelezővé tette a vakcinát…
– Nem értettem ezt a döntést. Hét nappal a viadal előtt kaphattam volna meg az első adagot, amiről tudjuk jól, még nem biztosított volna semmilyen védettséget az olimpia idejére, Viszont, a mellékhatások veszélyeztethették volna a szereplésemet, én pedig ezt nem akartam kockáztatni.
Hogyan értesítették a döntésről?
– Bő egy hete, e-mailben. Azt írták, Tokióba szállítanak nekem egy adagot, majd szombaton felkerestek a MOB képviselői a hotelban. Bíztam benne, hogy hallgatnak rám, az észérvekre, de azt a választ kaptam, vagy elfogadom most a vakcinát, vagy mehetek haza. Nem én döntöttem úgy, hogy lemondok a szereplésről, kényszerhelyzetbe hoztak.
Harminchárom évesen először szerepelhetett volna olimpián, miután a szakága bekerült az ötkarikás programba. Túl lehet lépni a csalódáson, hogy mégsem indulhat Tokióban?
– Még mindig nem akarom elhinni, hogy összezúzták az olimpiai álmomat. Összetörtem, elveszettnek érzem magam. Egy olimpiai szereplés mögött valójában nem egy-két év munkája van. Én tíz esztendeje gyakorlatilag napi kétszer edzem a civil munkám mellett. Nagyon nehéz ezt megemészteni.
Indirekt/Blikk
