Pokoli időszakot tudhat maga mögött Széphalmi Juliska, hiszen túl van egy szakításon, súlyos térdsérülést szenvedett, és egy időre a munkáját is elvesztette. Azonban már látja a fényt az alagút végén.
Hosszú és kemény küzdelemmel járó rehabilitáció utolsó szakaszában jár a Madách Színház táncművésze. Mint a Blikk is megírta, Juliska közel fél évvel ezelőtt, novemberben sérült le olyan súlyosan, hogy meg kellett műteni a térdét. Az operáció után szinte az ágyból sem tudott kikelni, majd sokáig mankóval járt, ám mostanra már rengeteget javult az állapota, amelyet részben a gyógytornának, részben a kitartásának és a szorgalmának köszönhet. A lelki nehézségekről ezúttal lapunknak vallott.
- Azon, hogy ez a baleset megtörtént, egyáltalán nem csodálkozom. Nem voltam jól lelkileg, nagyon megviselt a szakítás Richárddal. Rövid idő alatt sok minden történt. Úgy érzem, novemberre egy magánéleti válságba kerültem. Megszűnt a párkapcsolatom, ha nem is véglegesen, de elvesztettem a munkám, és ezáltal a hobbimat is. Minden stabilitásom, kapaszkodóm elvesztettem, hirtelen a feje tetejére állt az életem – beszélt élete egyik mélypontjáról Juliska kendőzetlen őszinteséggel, akinek néhány nap leforgása alatt vett 180 fokos fordulatot az élete.
- Nem véletlen kaptam ezt az élettől. Nem volt könnyű felfogni a helyzetet. A térdműtét egyik napról a másikra jött, mindent le kellett szervezni: ki fog vigyázni a gyerekre, legyen otthon kaja, az egyetemen is ott tudjak majd lenni… Az operáció visszarángatott a valóságba, ezzel kényszerített az élet változásra – részletezte a táncművész, aki szakember segítségét kérte a műtét után, hiszen a pokoli fájdalom nemcsak fizikai, hanem lelki is volt.
- Muszáj volt magamba fordulni, kemény önismereti munka volt ez. Ez a műtét megtanított segítséget kérni, és rávilágított arra, ki az, akire számíthatok, ki nem érdeklődött felőlem azóta sem. Tisztára mosta a kapcsolataim ez az időszak. Abban még fejlődnöm kell, hogy ne terheljem túl magam. Semmi én-időt nem hagyok magamnak. Nyilván ez egyfelől azért van, hogy ne legyen időm gondolkodni. A futást korábban arra használtam, hogy mentálisan kikapcsolódjak. Ezt az operáció hosszú időre elvette tőlem, de szerencsére fokozatosan lép vissza az életembe, jövő héten már a szabadban is futhatok – osztotta meg lapunkkal a jó hírt Juliska, és hozzá tette, hogy az elmúlt hónapok tudatosították benne, mennyire fontos a testi-lelki egyensúly. Ezen dolgozik jelenleg.
–
Nyolc hónapja vagyok szingli, és úgy érzem, most az a feladatom, hogy egyedül is megtaláljam a boldogságom, és jól érezzem magam. Eszembe sem jut most a párkapcsolat, fel sem vetődik bennem – vallotta be az egyedülálló édesanya, aki igyekezett a jó oldalát is nézni a helyzetnek.
- Nagyon fontos volt számomra ebben az időszakban, hogy legyen munkám, feladatom. Habár a színházban nem dolgoztam, de az influenszer tevékenységem adott motivációt, kapaszkodót. Éreztem, hogy szükség van rám. A sok negatív dolog mellett kaptam pozitívat is ettől az időszaktól. Sokkal többet tudtam a kisfiammal lenni, értékes, minőségi időt töltöttünk együtt. Az egyetemen is jól teljesítettem, ha nem lett volna ez a baleset, fogalmam sincs, hogyan csinálom végig ezt a két félévet. Egyáltalán nem unatkozom, rengeteg feladatom van, május 7-étől pedig újra próbálok a Madách Színházban, és ha minden jól megy, ősszel visszatérek a színpadra – újságolta lelkesen a táncművész, akit remélhetőleg ősszel már felhőtlen mosollyal, boldogabban láthatunk az előadásokon.
