Ünnepre készült a család, gyásznap lett belőle: egy nappal a 80. születésnapja előtt hunyt el Szabó Győző édesapja. A színészsors sajátossága, hogy a fiú aznap vígjátékban játszott. Rövid időn belül ez a második tragédia az életében: két évvel ezelőtt vesztette el az édesanyját.
– Most már nincsenek szüleim. Egy nagyon kedves barátom azt mondta, amikor részvétet nyilvánított, hogy most lettem felnőtt. Ez egy régi bölcsesség, bár én nem ismertem, de teljesen igaz: 52 évesen lettem felnőtt – mondta a Blikknek a Jászai Mari-díjas színész.
A fájdalmas veszteség ráadásul épp egy családi esemény előtt érte, teljesen váratlanul.
– Talán az a legfájóbb része, hogy vasárnap lett volna nyolcvanéves. Nagy családi ebédet terveztünk erre az alkalomra, hogy megünnepeljük a kerek születésnapját és az én Jászai Mari-díjamat. Tizenöt főre foglaltunk asztalt vasárnapra, de szombaton teljesen váratlanul elment. Nem voltunk rá felkészülve, még előtte is beszéltem vele telefonon. Jó formában volt, nem volt semmi baja. Hirtelen lett rosszul, a mentősök pedig már nem tudták visszahozni. A szíve vitte el, de nem szívroham volt.
Győzőnek nem volt ideje elmerülni a gyászban, már szombaton, édesapja halálának napján is előadásra kellett mennie, ráadásul egy vígjátékban komédiázott.
– Az élet megy tovább, feleségem és három gyerekem van, ők mindenben támogatnak. És ott a színház, ahol teljesítenem kell. Apukám halála napján egy vígjátékban kellett játszanom délután, és azóta is mindennap – magyarázta Győző, akinek a rengeteg elfoglaltság most terápia is. – Igyekszem a munkára koncentrálni, és elengedni, kizárni a rossz érzéseket. Nem vagyok az a típus, aki sokáig belesüpped a szomorúságba, ennyi idősen már könnyebben fel tudom dolgozni a tragédiákat, és azt gondolom, hogy a nyolcvan év egy szép kor. Sok minden átíródik ilyenkor, a családom mindenben támogat.
A színész életében nagyon fontos szerepet játszottak a szülei. Édesanyja halálára és annak körülményeire a mai napig tisztán emlékszik.
– Anyukámnál nagyon más volt, hiszen ő már hetek óta kórházban volt a halála előtt. Az volt a legrosszabb, hogy pont a Covid kellős közepén történt, és a nyíregyházi kórházban nem lehetett látogatni. Ezért volt rendkívül fájdalmas, ráadásul sokáig elhúzódott, mire a temetést elintéztük – idézte fel a történteket Győző.
Indirekt/Blikk
