A színész unokatestvére tiszta vizet öntött a pohárba a rejtélyes temetéssel kapcsolatban.
Bár Damu Roland már több mint egy hónappal ezelőtt – december 27-én – vesztette életét, a temetésére mindmáig nem kerítettek sort. E hosszú várakozás azért következhetett be, mert a végső búcsúztatóval kapcsolatban a művész családtagjai egyszerűen képtelenek voltak dűlőre jutni.
Roland temetésével kapcsolatban például olyan híresztelések láttak napvilágot, hogy a színész nem akarta, hogy a szülei jelen lehessenek a szertartáson, ám az édesapja lapunknak kijelentette: valószínűtlennek tartja, hogy fia ilyen döntést hozott volna.
Az üggyel kapcsolatban most Damu Roland unokatestvére, István öntött tiszta vizet a pohárba, aki a Mokkának adott interjújában elárulta, a koronavírusban elhunyt művész valóban nem akarta, hogy a szülei jelen legyenek a temetésén.
„Nem szerette volna az anyját, az apját a temetésén ott látni. Az anyját a gyerekkora miatt nem szerette volna, mert ugye, verte minden nap. Kitagadták őt a családból… Nem azt mondom, hogy minden nap téma volt a nehéz gyerekkora, hogy neki milyen sorsa volt, de többször volt téma… Csak egy szűk kör, barátok, család lesz jelen a temetésen…” – mondta a színésszel közeli kapcsolatot ápoló rokon, aki elárulta, a temető vezetőségével is konfliktusba kerültek, mivel Rolandnak nem tudtak helyet szorítani a művész parcellában.
„Külön engedély kellett volna ahhoz, hogy a művész parcellába temessék, ezt igényeltük is, de nem kaptuk meg. Nem tudjuk, miért. Azt mondta a temető, hogy eleve nincs hely, rátemetést szoktak csinálni, de ez sem valósulhat meg” – mondta István, majd hozzátette: Roland végső nyughelye a Fiumei úti temetőben lesz, ám a szertartás pontos időpontját nem hozzák nyilvánosságra.
A gyászoló unokatestvér a temetés részletei mellett arra is kitért, hogy szerinte mikor csúszhatott ennyire félre a korábban kifejezetten népszerű művész élete.
„Roland élete szerintem a börtön után csúszott félre. Elvesztette az állását, a művészetet, az előadásokat. Teljes mértékben megértem, hogy az ember ettől lecsúszik. Ha az embertől ezt elveszik, nincsen más a kezében. Sokszor próbált felállni, segédmunkásként és a vendéglátásban is dolgozott, de nem tudott soha azonosulni ezekkel a dolgokkal” – mondta István.
Indirekt/Blikk
