ByeAlex eddig nem hallott történetet mesélt el a közösségi oldalán az édesapjáról.
Noha ByeAlex már többször hangoztatta, hogy sosem állt igazán közel az édesapjához, azt nem tagadja, hogy ennek ellenére nagyon sokat köszönhet neki. Annak ellenére, hogy nem ápolt szoros kapcsolatot vele, halála hírét mégis nehezen dolgozta fel, mert azt hitte, édesanyját is elveszítheti a gyászban.
Az énekes nem szívesen tárja magánéletét a világ elé, most azonban mégis betekintést engedett a múltjába: a hivatalos Facebook-oldalán osztott meg egy szívbe marokló emléket az elhunyt édesapjával kapcsolatban.
„Emlék: Édesapám nem szerette kimutatni az érzelmeit. Sosem tudtuk igazán, hogy mit gondol, kit szeret, és mit érez; de abban mindig biztosak voltunk a húgommal, hogy a kutyáját nagyra becsüli. Sosem láttam vagy hallottam sírni apámat életem során addig… addig a napig, míg a kutya tizenhét éves korában meg nem halt. Akkoriban az egyetemet tapostam és volt egy pincezenekarom, ahol próbáltam basszusgitározni, énekelni, meg hát dalokat írni” – kezdte kifejteni, majd így folytatta:
„Nem sokat beszéltem apámmal. Fiatal voltam, messze a falumtól, filozófiát hallgattam, keveset jártam haza, és úgy éreztem, nálam van annak a bölcsességnek a kulcsa, amit csak ifjú környezetem érthet meg. Szóval, amúgy se volt közös témánk apámmal, aki egyébként is csak a politikai történések kapcsán jött lázba – és persze ki is a sodrából -; ezt meg én túl hétköznapi beszédtémának tartottam ahhoz, hogy sokat diskuráljak róla: engem jobban érdekelt Arisztotelész metafizikája. Egyik nap a próbateremben voltunk és egy dalkezdeményt vettünk fel. Apám hívott telefonon. Nagyon feszült voltam, mert rosszul ment a felvétel, ezért eleve türelmetlenül vettem fel a telefont.
- Na, mondd apa! Kb. így, közömbösen kezdtem a beszélgetést.
- Meghalt a kutyám… közben elcsuklott apám hangja, majd folytatta. Nem tudtam már segíteni rajta, nagyon beteg volt… apám sírni kezdett.
- Apa… én itt próbálok zenélni éppen, nem tudok mit mondani. Túl fogod élni, de most dolgom van, majd beszélünk, szia!
Valahogy így, ezzel bontottuk a vonalat. Apám sosem fordult hozzám semmivel. Ostoba fiatal voltam, hogy megértsem mi történt aznap… Most már értem” – zárta a szomorú történetet.
