Először szólal meg Schobert Norbert azok után, hogy csütörtök reggel mentőhelikopterrel szállították kórházba. Az üzletemberen életmentő műtétet kellett végrehajtani, sztrókot kapott, azaz egy vérrög okozott elzáródást az agyában.
A szomszédja talált rá, majd Norbi feleségével, Rubint Rékával értesítették a mentőket, megmentve a fitneszguru életét. Schobert a Blikknek mesélt először arról a bizonyos reggelről, az okokról és hogy vasárnap újra meg kellett operálni.
„Most már jól vagyok, semmi bajom nincsen, pedig volt egy sztrókom. Tudok rendesen beszélni, mozog minden végtagom, nem maradt semmilyen károsodásom. Nem tudják megmondani, mi okoz egy ilyen sztrókot, hiszen az osztályon volt hetvenéves, de tizenhat éves is, sőt, egy hároméves kisgyerek is. Volt túlsúlyos és volt sportoló. Én azt gondolom, túlhajtottam magam. Hajnaltól késő estig dolgoztam, és az elmúlt közel egy év eseményei, az anyósom halála is közrejátszottak. Ha az ember sokáig sok mindenen idegeskedik, a szív képes defibrillálni, és ha ezt teszi, kilök magából egy vérrögöt, ami elindul az agy felé.”
Norbi mindenre pontosan emlékszik, mi történt vele.
„Minden reggel szoktam futni, általában bent a gépen, de aznap olyan szép reggel volt, hogy kimentem az erdőbe a kutyával. Visszaértem, befordultam a ház elé, lelassítottam, odaértem a kapuhoz, és akkor ott, egyik pillanatról a másikra „elhagyott a jobb oldalam”. Arra emlékszem, hogy a kutyám nem tágított mellőlem, illetve arra is, hogy Réka beszél hozzám. Csak nem tudtam válaszolni. Az kemény volt.”
Az első beavatkozás után vasárnap este újra meg kellett műteni.
„Amikor a lábamon, a combomon keresztül behatoltak, hogy az ereimen keresztül eljussanak az agyamig és megszüntessék az elzáródást, akkor sajnos az egyik érfal megsérült. Ezt az eret meg kellett operálni, úgyhogy újra megműtöttek vasárnap éjjel, de már egy másik kórházban. Nagyon jó lecke volt. Meg kellett élnem ezt, és örülök, hogy ennyivel megúsztam, hiszen nagyon kevesen jönnek vissza egy ilyen sztrókból. De azon is gondolkodom a kórházban három-négy napja, hogy amellett, hogy én mit tanulok, mit tudok megtanítani másoknak.”
