Igazi csoda egy fiatal színész számára, ha Oscar-díjas rendező filmjében főszerepet kap. Blahó Gergőnek azonban nemcsak a kivételes lehetőség miatt az: valódi csoda, hogy a filmvásznon láthatjuk, Az unoka című film címszereplője ugyanis a halál torkából tért vissza.
Gergő 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen úgy, hogy közben két és fél évig súlyos, sok esetben halálos kimenetelű betegség, agyhártyagyulladás nehezítette a mindennapjait.
Más napok alatt belehal, a színész azonban hosszú ideig küzdött.Eleinte migrénes fejfájások gyötörték, majd hallucinált, alapvető dolgok merültek számára feledésbe, később izomgörcsei lettek.
– Az érettségi bankettemen lettem először rosszul, nagyon erős migrénes fejfájásom lett. Az orvosok ekkor még nem akartak lumbálni, mert nagyon fiatal voltam. Ekkor még nem tudtam, milyen nagy a baj. A színművészetin fokozódtak a tünetek. Volt, hogy elfelejtettem, hova járok iskolába. Rá kellett keresnem, úgy mentem be órára – vallott a megpróbáltatásairól Gergő, akiért osztálytársai és a tanárai is nagyon aggódtak. A színésznél odáig fajultak a dolgok, hogy a szüleit sem ismerte meg. – Nem jeleztem nekik ezt, tudtam, hogy fel kéne őket ismernem, de nem ment.
Eközben folytatódtak az orvosi vizsgálatok, a szakemberek kizárták az agyhártyagyulladás gyanúját, mondván, már halott lenne, ha ez okozta volna a tüneteket.
– Már harmadéves voltam az egyetemen, próbáltunk, és fogalmam sem volt, hol vagyok. Hazamentem, majd annyira rosszul lettem, hogy félrebeszéltem, nem bírtam felállni. Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy hánytam. Ekkor kerültem kórházba, ahol az orvosom végül úgy döntött, hogy lumbál.
A gerinccsapolás rendkívül kellemetlen vizsgálat – tűt vezetnek a gerincbe –, de Gergő megkönnyebbült tőle. Az orvos rögtön felismerte, hogy agyhártyagyulladása van.
– Olyan rosszak voltak az eredményeim, hogy azt mondták, nem fogom megélni a reggelt. Nem adtak matematikai esélyt arra, hogy túlélem.
Az orvosa választás elé állította, elmondja-e szüleinek a szörnyű hírt.
– Este hétig volt látogatás, és tudtam, ha édesanyám ezt megtudja, nincs az a biztonsági őr, aki elszakítja mellőlem. Végül nem mondtam nekik semmit. Szépen szerettem volna elköszönni tőlük. Lefeküdtem, aztán a gondolataimba merülve vártam a végét. Sok minden átfutott az agyamon. Eleinte dühös voltam, hogy pont velem történik mindez, majd hálát adtam, hogy ennyi mindent átélhettem. Aztán amikor éreztem, hogy álmosodom, lehunytam a szemem és elfogadtam, hogy vége…
Gergő legnagyobb meglepetésére reggel felébredt, mintha mi sem történt volna, de először ezt is a hallucinációnak vélte. Az orvosok csodájára jártak a történteknek, az ekkor 22 éves beteg értékei rohamos javulásnak indultak. Másfél hétig szteroidkúrát kapott, majd saját felelősségére távozott a kórházból.
Indirekt/Blikk
