Fodor Zsóka mindig is szeretett nagy lábon élni: taxival járt mindenhova, éttermekben ebédelt, ahol mindenkinek ő fizetett. Ám olyan még sohasem fordult elő vele, mint most, hogy január végére ne lenne betáblázva munkákkal az egész évre… ez pedig nyugtalansággal tölti el.
Fodor Zsóka számára ráadásul nem alakult kedvezően az új év kezdete sem, mivel betegség miatt egy munkáját rögtön el is bukta, így a tervezett nyaralására sem tudott elutazni.
„Tudtam, ha barátnőmtől, Erzsikétől hazajövök Svédországból, ahol a szilvesztert töltöttem, egy forgatáson veszek részt. Nagyon készültem, rengeteg időt, energiát és pénzt áldoztam rá, és fejben már az érte kapott pénzt is elköltöttem. Erzsikével ugyanis megbeszéltük, egyszer élünk, a koporsónak pedig nincs zsebe, ezért utazzunk el Dubaiba egy kicsit. Ám – sajnos – közbeszólt egy betegség, és mire letudtam a hatnapos antibiotikum-kúrát, a forgatást és az ezzel együtt járó pénzt elbuktam. Így nem utazunk” – mesélte a színésznő a Story magazinnak.
Mivel a tartalékhoz nem szeretne nyúlni, ezért Fodor Zsóka úgy döntött, egy kicsit behúzza a kéziféket.
„Nem állok most túl jól anyagilag. És bár jelenleg négy darabban is játszom, hiszen Oszvald Marikával van kétszer negyvenöt perc prózai darabunk, Várkonyi Andrással két vígjátékban játszunk, s ott a Leszállás Párizsban is, amit szintén imádok, de ezenkívül is van néhány, a szívemnek nagyon kedves alkalmankénti felkérés, először fordul elő az életemben, hogy január végén még nincs tele a naptáram. Nyárra például még egyetlen leszerződött munkám sincs. És ez megijeszt. Most várok, amíg egy kicsit megizmosodom anyagilag. Nem arról van szó, hogy ne lenne félretett pénzem, de ehhez én nem szeretek hozzányúlni. Inkább addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. Mindig is így éltem.”
A színésznő két háztartást is fenntart, egyet Budapesten, egyet pedig Pécsen, ráadásul elmondása szerint gáláns természetű, aki a tenyerén hordoz mindenkit, akit szeret, ám most egy időre vissza kell vennie költekező életmódjából.
„Mi tagadás, gavallértermészetű vagyok. Ám az elmúlt időszak miatt sok színházi embernek kell átgondolnia a kiadásait, mindannyian megérezzük, ahogy elfogynak a munkák. Ahogy az áremelkedéseket is. Amennyiért ma egy barátnőmmel megebédelünk, amit szeretek én fizetni, egy hétig eszem otthoni kosztot. Persze, egyedül vagyok, nem kell gondoskodnom senkiről magamon kívül, de most úgy érzem, meg kell húzni egy időre a határvonalat, hogy utána könnyebb legyen minden.”
