Szerednyey Béla élete fordulóponthoz érkezett. A nyugdíj közeledtével rájött, hogy már nem szeretne a munka rabságában létezni. A Madách Színházban csupán egy előadást tartott meg, és nagyon élvezi, hogy több ideje marad a szeretteire. Emellett végre nem kell azért küzdenie, hogy fiatalabbnak tűnjön. A hatvannégy éves színész az életében történő változásokról őszintén mesélt a Blikknek.
„Negyvenöt éven át havi harminc előadásom volt, elszaladt mellettem az idő, és azon kaptam magam, hogy nincs életem. Negyvenöt éven át havi harminc előadásom volt, elszaladt mellettem az idő, és azon kaptam magam, hogy nincs életem. Ahogy látótávolságba került a nyugdíj, úgy éreztem, Damoklész kardja függ a fejem felett: elgondolkoztam azon, vajon mennyi van még nekem hátra. Hány nyár és hány tél. Komoly fordulópontként éltem meg, és ráébresztett, hogy már nem kellene ennyire a munka rabságában élnem! Innentől a szabadság az első, és ennek érdekében mindent leredukáltam.” – mesélte a színész a Blikknek.
Néhány éve nyilatkozott arról, hogy szeretné a feleségét templomban is elvenni. Ez még mindig tervben van?
„Nem adtam fel és nem is fogom azt az álmomat, hogy Szilvinek egyszer az oltár előtt is örök hűséget fogadhassak. Amikor tizenkét évvel ezelőtt szűk körben egybekeltünk a polgári szertartáson túl volt egy jelképes, ezoterikusabb ceremónia is, de nem az egyház előírásai szerint. Szerettünk volna már akkor is, de a feleségem vallása református, én pedig római katolikus vagyok, és korábban mind a kettőnknek volt már templomi esküvője. Ahhoz, hogy ezt újra tudjuk együtt élni, a pápától kellene engedélyt kérni, ami hosszas huzavona. Eddig nem volt erre időnk és energiánk, meg nem is ragaszkodunk görcsösen hozzá. Ettől függetlenül, mint már mondtam, én nem mondtam le róla, és talán most, hogy több a szabadidőm, meg is valósítjuk.”
Indirekt/Blikk
