2023.02.09
Abigél, Alex
Kezdőlap Címlap Visszakapta az életét a szívátültetésen átesett magyar atléta

Visszakapta az életét a szívátültetésen átesett magyar atléta

Új szívet, s egyúttal új életet kapott Fazekas Róbert.

Az Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes diszkoszvető december közepén esett át szívátültetésen, miután hónapokig a Semmelweis Egyetem szív ambulanciáján feküdt az új szervre várva.

A 46 esztendős sportember szíve genetikai eredetű betegség miatt gyengült le, amelyet hét éve diagnosztizálták nála. Idővel egyre biztosabbá vált, hogy csak a transzplantáció segíthet rajta, ahogy ő fogalmaz, tudja, „a végét járta”. Végül Németországból érkezett a donorszerv, a sikeres műtét után pedig január 6-án elhagyhatta a kórházat. Bár a szombathelyi dobóatléta emberek közé egyelőre nem jár, élvezi, hogy a kórházban töltött hónapok után ismét együtt lehet családjával, kilencéves kislányával, Rékával és persze azt, hogy újra mozoghat.

Több mint három hónap telt a műtét óta. Hogy érzi magát?

Fazekas Róbert: Napról napra egyre jobban. Gyakorlatilag minden nap mozgok az orvosi javaslatok alapján, hat-hét kilométert sétálok, kerékpározok, lassan a futást is elkezdhetem, és a ház körüli teendőket, a kerti munkát is elvégzem. Fizikálisan még utol kell érnem magam, sokszor azt érzem, én előbb elfáradok, mint az új szívem. De ha így halad tovább a rehabilitációm, egy év múlva ismét teljes értékű leszek. Kontrollokra persze, még járnom kell Budapestre, most kettő, később három havonta.

Mennyit jelent az, hogy újra mozoghat?

Fazekas: Mint korábbi sportolónak, nekem mindenképpen lelki nyugalmat ad, hogy újra tudok mozogni. Persze most már csak hobbiszinten fogok sportolni, de még az sem kizárt talán, hogy visszatérek az atlétika pályára is.

Korábban steril szobában gyógyult. Mennyire kell vigyáznia magára a mindennapokban?

Fazekas: Emberek közé egyelőre még továbbra sem megyek. A legfontosabb, hogy a kislányomat újra megölelhettem, és igyekszem tartani a kapcsolatot a barátokkal is, de óvatos vagyok.

Megviselték a családtól távol, a kórházban töltött hónapok?

Fazekas: Eleinte otthon is alig lehettünk egy légtérben, de három hónap kórház után így is ajándék volt, amikor haza tudtam térni. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon barátságosak, kedvesek voltak velem, és mindenki mással is – nem arról volt szó, hogy különleges bánásmódot kaptam volna –, azért a három hónap bezártság megviseli az embert.

Megváltoztatta az élethez való hozzáállását mindaz, amin keresztülment?

Fazekas: Én úgy érzem, gyakorlatilag visszakaptam az életemet. Akármennyire akarnám szépíteni, a végét jártam, ha nem kapok új szívet, sok jóra nem számíthattam volna. Most viszont jobban érzem magam, mint mondjuk hat évvel ezelőtt.

Indirekt/Blikk