Komoly veszteség éri a következő szezonban a Mol Fehérvár FC-t, hiszen a friss hírek szerint a klub nem ajánlott szerződéshosszabbítást Nikolics Nemanjának, így a támadó távozik Székesfehérvárról
Nikolics 2010 és 2015, majd 2020 és 2022 között 314 tétmérkőzésen 164 gólt szerzett a fehérváriaknál. A 34 éves játékos két bajnoki címet nyert az együttessel, háromszor lett gólkirály az NB I-ben a Vidi játékosaként. A klub történetének legeredményésebb gólszerzője 117 bajnoki góllal. Nem véletlen, hogy a klub visszavonultatja a mezét: a jövőben senki sem játszhat a 17-es mezben a felnőttek között.
A labdarúgó érzelmes sorokkal búcsúzott a szurkolóktól a közösségi oldalán:
„Arra vállalkozni, hogy néhány mondatban összefoglaljam a fehérvári karrieremet, lehetetlen feladat.
De hát valahol a Vidi nekem mindig a kihívásokról szólt. Gyerekfejjel, szinte a semmiből, 5.-6. csatárnak érkeztem, hogy aztán háromgyerekes családfőként, a klub történetének legjobb góllövőjeként, címekkel, nagy győzelmekkel, emlékezetes meccsekkel a hátam mögött induljak tovább. Bizarr kimondani ezt, hiszen igazából nem megyek én sehova, Fehérvárhoz köt immár minden, itt élünk, ez a város az otthonunk és a szívem ennél a klubnál marad örökre. Mindig fontosak voltatok nekem, Ti, szurkolók, értetek is hajtottam, miattatok is fájt, amikor valami nem ment, az évek alatt kialakult köztünk egy speciális, őszinte viszony. Ezért is mondom el, mert talán Ti is átérzitek a szitut, hogy mennyire fura helyzetet produkál olykor az élet. A minap a fiamat vittem edzésre, naná, hogy a Vidibe, hiszen ebbe a világba nőtt bele, imádja a csapatot, kis túlzással otthon is csak mezben hajlandó lenni. Közben jött a hívás a vezetőségtől, hogy menjek fel az irodába. Szóval amíg Marko – akinek az a vágya, hogy egyszer bemutatkozzon a Vidiben – lent focizott Vidi-szerelésben, engem tájékoztattak, hogy számomra a nyártól véget ér a fehérvári történet…
A maximalista emberben mindig marad hiányérzet, sosem elégedett teljesen, célokat és vágyakat kerget. A családom tudja, milyen voltam: mindig többet akartam, éjszakákon át képes voltam rágódni dolgokon, ilyenkor sokszor utólag szégyelltem magam, mert beláttam, hogy a Vidi vagy az én nehezebb időszakom a családom életére is hatással volt.
Most azt érzem, ezen a téren is érettebb lettem, mert bár sosem mertem belegondolni, mi lesz, ha végleg el kell hagynom a Vidit és nem tagadom, hogy megszakad a szívem, de már a következő lépésen jár a fejem.
Nem búcsúzom el, mert találkozunk még, itt élek közöttetek, látjuk majd egymást a belvárosban, az utánpótlás-meccseken, ha tudok, ott leszek a lelátón és szorítok a csapatnak.
A CSAPATOMNAK.”
