A legendás meseíró másfél hétig eszélméletlenül feküdt a kórházban, a veséi mondták fel a szolgálatot.
Csukás István művein generációk nőttek fel, távozott az élők sorából. A Kossuth- és Prima Primissima-díjas Nemzet Művésze kórházban volt, amikor elhunyt. Mirr-Murr, Süsü, Pom Pom, Sebaj Tóbiás és A nagy ho-ho-horgász atyja már másfél hete nem volt eszméleténél.
– Vizesedni kezdett a tüdeje, ezért került kórházba, de nagyon hitt benne, hogy felépül. Bízott az orvosokban. Most is hallom, ahogy mondta: „Igyekezni kéne ezzel a kórházzal, mert újabb meséket szeretnék írni” – nyilatkozta a Blikknek a művész legjobb barátja. – Aztán, amikor pár nappal később megint ott ültem az ágya szélén, már nem tudtam vele beszélni. Miután a veséje felmondta a szolgálatot, elvesztette az eszméletét. Ez az állapot a halála pillanatáig tartott – foglalta össze Húros Annamária díszlettervező, akivel Csukás a Keménykalap és krumpliorr színpadi változatát tervezte a Szolnoki Szigligeti Színházba.
– Az orvosok elképzelhetőnek tartották, hogy magához tér, de elmondták, hogy az életminősége már nem lehet a régi. Most a végtelen szomorúság mellett picinyke könnyebbséget érzek, hogy a gondviselő megspórolta neki ezt a szenvedést. Úgy emlékszem, hozzám azok voltak az utolsó szavai, hogy „ó, hát jövünk majd ki”, de abban egészen biztos vagyok, közben mosolygott, mert mindig mosolygott – mondta a jóbarát, hangsúlyozva, hogy Csukást a budai szomszédságában élő házaspár is gyakran látogatta.
