Idén a kerámiagömbbel – rajta Sztankay István arcképével – két legendás színészt ismertek el: Galambos Erzsit és a Nemzet Színészét, Bodrogi Gyulát.
– Emlékszem, elmentünk együtt egy bálba. Az én Pityukám imádott táncolni, még a Bors címlapon is lehozták, hogy a táncparkett ördögei voltunk. Gyula ott ült Angélával, nagyon jól érezték magukat, de miután már hosszú ideje roptuk, odamentem hozzá és megkérdeztem: Angéla, ti miért nem táncoltok? Erre ő: A Gyula csak pénzért szokott táncolni – idézte fel Sztankay István felesége a régi, kedves emléket a Ripostnak. A civilben képzőművész özvegyasszony közel hat évvel a legenda halála után is hűen ápolja a színész emlékét, és férje gyermekeivel sem szakadt meg a kapcsolata.
– Járok a temetőbe hozzá, ott úgy érzem, mintha velem lenne. Én terveztem a sírkövét, amin kis kertecske van. Rengeteg filmet nézek tőle, a hangjába bármelyik pillanatban beleborzongok, ha meghallom – mesélte meghatódva.
