A főtt kukorica elkészítésével viszont sokan gondban vannak: meddig kell főzni, hogy ne maradjon kemény? Mutatjuk az elronthatatlan receptet.
A főtt kukorica készítése valójában gyerekjáték, ha tudjuk hogyan készítsük el. Azonban sokan találkozhattak olyan problémával már az évek során, hogy a szemek beesettek lettek, kemények maradtak. Vajon miért történik ez, ha úgy készítjük el a nyári csemegét, ahogy régen? Bennünk van a hiba?
A válasz: az idők változnak, ahogy a ma boltokba kerülő csemegekukoricák – legyenek azok hazai termesztésűek, vagy importból származók – szintén változtak. Nem tévedünk, ha úgy emlékezünk: a kukoricát sokáig kellett főzni, hogy puha legyen. A mai kukoricáknak azonban már kevés főzési idő is elég, ha pedig túlfőzzük, visszakeményedik. Ezért a tökéletes főtt kukorica egyik titka, hogy nem szabad sokáig főzni.
A gyakorlatlan szakácsok könnyen belesétálnak a kukoricafőzés csapdájába: túlfőzik a csemegekukoricát, az megkeményedik, és mivel azt gondolják, hogy még nem puhult meg, tovább főzik. Aztán csak nem puhul a kukorica, bármeddig főzik tovább. A kudarctól pedig megfogadják, hogy soha többet nem vesznek, főznek csemegekukoricát.
Ez nagy hiba, nem szabad feladni! Régen valóban sokkal tovább tartott mire megpuhult a csemegekukorica, mert akkor még más fajtát lehetett kapni. Ezek a mai kukoricák azonban könnyen puhulnak, nagyon gyorsan megfőnek, bővel elég nekik negyed óra főzés.
A kukorica legyen szép, jó illatú, egészséges. A bajsza ne legyen fonnyadt, a héja szép, friss zöld színű legyen, ne száraz, kukacrágta. A szemek teltek legyenek, ne aszottak. A beteges kinézetű csöveket kerüld. Legjobb már a boltban megbontani a végét a kukoricának – egyrészt a szemek ellenőrzése céljából, másrészt itt látszik a betegség, ami kívülről talán nem.
Ha sikerült szép, egészséges kukoricát szerezni, érdemes rögtön felhasználni, nem napokig tárolgatni. Ha mégis tárolni akarja valaki – a már megfőtt verziót előnyősebb így, de nyersen is – el lehet tartani 1-2 napig a hűtőben a kukoricát.
A csemegekukoricát főzés előtt megtisztítjuk, a héjat eltávolítjuk, a legfelső rétegét kidobjuk, az alsó leveleket megtartjuk. A bajuszt kigyomláljuk, a csövekről pedig le lehet vágni a végeket, ha nem szépek rajta a szemek. Ha nem nagy edényben főzzük őket, akkor félbe is lehet törni, hogy elférjenek a lábasban. Mossuk meg a csöveket és a félretett héjat! Az edény alját kibéleljük a levelekkel, párat hagyjunk a tetejére is. A csöveket is belekészítjük az edénybe és betakarjuk a maradék héjjal.
A kukorica főzésében is, ahogy mindenben, eltérőek a vélemények, hogyan célszerű. Van, aki hideg vizet önt a kukoricára és úgy forralja fel, és miután felforrt már csak néhány percet ad neki, hogy megpuhuljon. A másik út, hogy forralunk vizet – ha pl. vízforralóban tesszük, akkor nem is csinálunk nagy hőséget vele a nyáron könnyen szaunává változó konyhában.
Ráöntjük a forró vizet és újraforrástól számítva kb. egy negyed órát főzzük. Mindkét esetben érdemes kóstolással, vagy villával szúrkálással ellenőrizni, puha-e a kukorica. Ne csak egy helyen végezzünk próbát! A tapasztalt háziasszonyok szerint sót ne tegyünk a vízbe, mert attól is megkeményedhetnek a szemek. Utólag azonban lehet sózni, de magában is kiváló nyári uzsonna.
Indirekt/Pénzcentrum
