Az anyai szív mindent megbocsát. Még azt is, ha gyermeke egyik napról a másikra eltűnik az életéből és a könyörgése ellenére sem áll szóba vele, ahogy azt Weisz Fanni tette.
Anyu sokszor keresett, több nyilatkozatot is adott, hogy szeretne velem kapcsolatba lépni, de nem is olvastam el a cikkeket. Két éve egy tévés interjút adtam, anyu pedig odajött a stúdióhoz. Amikor megláttam, nem is tudtam, mit tegyek. Odamenjek, megöleljem? Nem mertem… Féltem, hogy akkor mi fog történni. Máig bánom, amit édesanyámmal tettem, hogy szinte egy szó nélkül elmentem mellette. És persze azt is, ahogy öt évig viselkedtem vele és a családommal – mondta Weisz Fanni a Blikknek. – Nagyjából egy éve jött el az a pont, amikor nem bírtam tovább. Írtam anyunak, hogy szeretném meglátogatni. Amikor ott álltam az ajtó előtt, olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem, rosszul leszek. Bekopogtam, és féltem, hogy mi történik. Felpofoz? Kiabálni fog velem? Elküld? De amint meglátott, elsírta magát, ahogyan én is, és végül csak hosszasan öleltük egymást. Utána a nagyszüleimhez mentem. Amikor megláttam őket, elszégyelltem magam. Hogyan tehettem meg velük, szegény papával és mamával, hogy évekig feléjük sem néztem?
