A Menekülés a tóhoz (To the Lake) az első orosz sorozat a Netflixen és nem is okoz csalódást. A produkció egy brutális járvány történetét meséli el, így még azt sem lehet mondani, hogy ne lenne aktuális. De valóban szükség van a nagykaliberű géppuskákra egy influenzajárvány idején?
A széria nem mostanában, 2019 novemberében debütált az orosz Premier nevű online videotáron, a Netflix azonban megvásárolta a jogokat, így hazánkba magyar felirattal jutott el a Menekülés a tóhoz. A történet a Vongozero című 2011-es regényt dolgozza fel, mely az orosz író, Yana Vagner első műve. Az október 3-a óta a Netflixen látható produkció gyomorba vágóan aktuális, egy olyan Moszkvát mutat be, amelyet egy halálos vírus tépáz meg. A jelenleg a világban tomboló COVID-19-hez képest ez a kórság még durvább, az emberek vért köhögnek, elszíneződik a szemük és ettől úgy néznek ki, mint a zombik. Aztán három-négy nap múlva meghalnak, mert gyógyszer nincs a betegségre.
A Menekülés a tóhoz egy hétköznapi családi sorozatnak indul, senki nem számít arra, hogy egyik napról a másikra összeomlik a világ. A főszereplő Sergey (Kirill Karo), aki új szerelmével, Annával (Viktoriya Isakova) és annak enyhén autista fiával éldegél, miközben néha meglátogatja az ex-nejét és gyermekét is. Sergeyék szomszédjában egy kőgazdag fickó lakik terhes feleségével és kezelhetetlen lányával, aki abban leli örömét, hogy másokkal szórakozik. A második részig viszont sejteni se lehet, hogy ebből a szedett-vedett gárdából lesz a sorozat keménymagja, akik Sergey mesterlövész apjával karöltve elindulnak, hogy menedékre leljenek a járvány elől.
A világvége azonban jó pár nehézséggel van kikövezve. A Menekülés a tóhoz igazi felnőtt szórakozást nyújt, van benne egy csomó meztelenkedés, az egyik szereplő konkrétan alkoholban fürödve tart egyszemélyes vizespóló-versenyt, de a többiek sem fogják vissza magukat: az oroszok a körülöttük összeomló világ zaját hallva elkezdenek vodkát vedelni és egymásra lövöldözni. A Netflix első orosz sorozata ettől függetlenül nem esik a trash kategóriába, a karakterek izgalmasak és aki elkezdi a 8 részes első évadot, garantáltan nem hagyja majd hidegen, hogy mi lesz a főszereplők sorsa.
Mivel a téma nagyon is aktuális, láthatunk a képernyőn olyan dolgokat, amelyeket a koronavírus-járvány miatt sokan a saját bőrükön tapasztalhattak meg. Ilyen például, amikor Moszkvát hermetikusan lezárják, vagy az általános iskolában gázmaszkot viselő, szigorú fickók zárják karanténba a diákokat és a tanárokat is. A Menekülés a tóhoz esetében a helyzet sokkal jobban eldurvul, mint a valóságban. Habár a COVID-19 alatt is sokan elindultak nagy mennyiségben vécépapírt és lisztet felvásárolni, itt másképp állnak hozzá az emberek a járványhoz.
Az oroszok egyébként sem azok a barátságos, békés emberek, az extrém körülmények pedig kihozzák belőlük a legrosszabbat. Moszkvában nincs áram, a pénz elveszítette értékét, így vannak, akik fosztogatni kezdenek. A gazdagoktól nem csak a 4K tévét próbálják meg ellopni, de kis híján egy gyomorforgató, megerőszakolást is kapunk az arcunkba. Kemény helyzetet dolgoz fel a Menekülés a tóhoz és a készítők nem is fogják vissza magukat.
A széria fényképezése különösen jól átadja a reményvesztett hangulatot, sötét és fakó képekkel igyekeznek tudtunkra adni az operatőrök, hogy a világvége nem jó buli. A zenék is hozzátesznek a dologhoz, így ha nem figyelünk oda arra, hogy a szereplők oroszul beszélnek egymáshoz, néha azt lehet hinni, hogy nyugati produkciót nézünk. A Menekülés a tóhoz természetesen megtartotta a keleti hangulatot, de minőségben igenis próbáltak felnőni az amerikai sorozatok szintjéhez és ez egész jól sikerült is.
Indirekt/Blikk
