Az Omega együttes billentyűse sesem mesélt a családi drámájáról, most azonban mégis kivételt tett.
– Volt két ikertestvérünk. Egyikünk sem láthatta őket, mert előttem születtek és hunytak el, de sokat gondolok arra, hogy tulajdonképpen az ő tragédiájuknak köszönhetem az életem – árulta el Benkő László a Blikknek. A történetet sokáig elhallgatta a családja, már idősebb volt, amikor az édesanyja először mesélt róla.
– Másfél évvel az érkezésem előtt anyám ikrekkel volt állapotos és két kisfiút hozott a világra. Egyikük a László nevet kapta apám után, a másik pedig az apai nagybátyám nevét, a Ferencet viselte volna, de sajnos halva született és ez a körülmény döntő szerepet játszott abban, hogy Lacika is csak pár napot élt – emlékezett a zenész. – Anyukám elmondta, lelkileg nagyon megviselte, hogy két kisbabától kellett búcsút vennie. Apám is nagyon szomorú volt, ráadásul akkor, 1941 telén már a háborús helyzet is aggasztó volt, de talán pont a tragédia miatt döntöttek úgy, újra megpróbálják – elevenítette fel az emlékeket.
– Hatalmas volt a boldogság, amikor megszülettem. A szüleimnek sok nehézséggel kellett megküzdenie, de csodálatos gyerekkorom volt. Nagyon szerettek és a széltől is óvtak, akárcsak a húgomat, aki négy és fél évvel később született. Két gyermeket elvesztettek, de a sors két másik gyerekkel kárpótolta őket. A fiúcskából legendás zenész lett, és sosem tartotta furcsának, hogy elhunyt bátyja nevét viseli.
– Büszke vagyok rá, hogy bennem két Benkő László él tovább: a fivérem és az édesapám. Elismerem, különös érzés volt, amikor először láttam az ikrek sírját a soproni temetőben – sóhajtott. – Már többször is megfogalmazódott bennem a kérdés, élnék-e, ha ők megmaradnak? Nem tudom, a szüleim vállaltak volna-e újabb gyerekeket, főleg mivel 1943 júniusában, amikor világra jöttem, a háború miatt kétségbeejtő volt az itthoni helyzet.
