Tehetséges futballistának indult, később operaénekest akartak faragni belőle, de aztán megismerkedett szerelmével, a blues-zal, ami élete végéig a társa marad, árulta el Deák Bill Gyula.
A Borsnak adott nagy interjút Deák Bill Gyula, aki mesélt a fiatalságáról, a futballról, a reményeiről, a koncertezésről, és sok minden másról is.
– Az utca, a tér, ahol fociztunk, a suli, amit sokszor nem találtam meg, mert inkább snúroztam a számtanóra helyett – mondta. – És a telepi srácok, a haverok, akikhez sok kedves emlékem fűz. Büszke vagyok arra, hogy honnan jöttem és hová érkeztem. Focista akartam lenni, de ma már nem bánom, hogy nem szidhattak a szurkolók a lelátóról. Így most a rajongók csápolhatnak a színpadok előtt, és évtizedek óta együtt énekelhetik velem a nótáimat.
Az iskolában a karnagy néni, amikor meghallotta a hangját, már nem is nagyon foglalkozott mással, kijelentette, operaénekest csinál belőle. Neki nem tetszett az ötlet, és elkezdett baromi hamisan énekelni a próbákon, így nem lett hőstenor. Nagyon boldog, hogy végül a blues-nál kötött ki, de az utóbbi évet ő is nehezen viselte. Ráadásul a sógorát is elvesztette.
– Mi, a feleségem és jómagam is megkaptuk már mindkét oltást, a Moderna vakcinát szúrták belénk. Ezzel együtt nagyon vigyázunk egymásra és a szeretteinkre egyaránt. De már látjuk az alagút végét, és bízom benne, végre vége lesz ennek a bezártságnak. Örülök, hogy megint bajnok lett kedvenc csapatom, a Fradi. Már alig várom a foci Eb-t, hogy végre ordíthassak a tévé előtt.
A pandémia alatt sem hagyta el magát, mindennap háromszor tornázik, mert a kondira oda kell figyelni. Egy dekát sem hízott a bezártság alatt. Egyébként is teljes életmódváltáson van túl, hiszen a szívinfarktusa óta fokozottan figyel az egészségre. Leszokott a cigiről, s egészséges kajákat eszik. És védőitalt is iszik, mert szerinte egy kis rosé vagy egy kupica pálinka csak erősíti az immunrendszert.
