Negyven-ötven erdei fülesbagoly tölti a telet egy algyői ház udvarán, amikor felröppennek,. elsötétül miattuk az ég.
Borbély Jánosék portája a Csongrád-Csanád megyei Algyőn majdnem egy holdas területen, szélvédett takarásban fekszik. A házaspár öt éve vette észre, hogy néhány erdei fülesbagoly náluk telel. Az elsők odabenn, a fenyő ágain ültek. Évről évre egyre többen lettek. Most már az utcai fákon is van húsz példány.
– Ha kimennék oda, és fölemelném a kezem, elsötétülne az ég, annyi bagoly repülne föl egyszerre – mondja az szmo-nak Borbélyné Pannika. Ezt nem akarjuk, így is látjuk, milyen sűrűn ülnek az ágakon. Csak a borostyánnal beborított fa lombjába nem látunk bele, Pannika szerint ott is vannak. Jó néhány már attól fölröppent, hogy beléptünk a portára, elmentünk alattuk, a melléképületbe.Vagy az idegenek látványa, vagy eleve a mozgás nyugtalanító. Harminc-negyven erdei fülesbagoly biztosan telel ezen az udvaron és a kertben. Nem mindegyik ennyire ijedős. Amikor disznót vágtunk, vagy mást csináltunk itt az udvaron hosszabb ideig, volt, hogy egészen közel, a fenyőfa ágán ült némelyik. Nézett minket, de nem látszott, hogy félne tőlünk. Nyilván ez öregebb lehetett.
A közelben máshol nincsenek, pedig egészen nagy, sűrű fenyőfák is toronylanak az utcában, és a faluban is. A baglyok kötődnek ehhez a portához, talán azért, mert a korábbi években is itt töltötték a telet. Nem keresnek más helyet, akkor sem, ha a tömeg miatt a benti fákon nem férnek el, és kiszorulnak az utcára. A bagolycsapatok állhatnak néhány egyedből és több tucat madárból. Túrkevén – amelyet az MME Magyarország bagolyfővárosának nevez – és Kisújszálláson az ezer főt is meghaladja a létszám. Azt, hogy miért költöznek télre az ember közelébe, pontosan nem lehet tudni – írja az szmo.
