A legendás pólós tavaly évvégén egyedül elutazott Erdélybe, Varga Péter Ákoshoz.
– Egy közös vízilabdás barátunk javasolta, hogy keressen meg, segítek felkutatni a családja székely vonalát. Itt nincsenek szomszédok, csak állatok, természet, csend – mesélte a Borsnak a Hargita alján élő Varga Péter Ákos. – Tibor már beteg volt, itt megnyugvást kapott. Szenvedő embernek ismertem meg, harcot vívott. Ezt meglátom, három évig voltam a feleségem mellett a kórházban, eltemettem őt és a fiamat is. Minden harc megerősít. Ilyen dolgokról beszélgettünk, de arról nem, hogy mi az ő betegsége.
Ákos szerette volna bemutatni az ott élőknek, de Tibor kérte, hogy ne verjék nagydobra az ottlétét, pihenni szeretne, egyedül lenni. – Amit itt lehet kapni, az a megnyugvás. Az embernek szüksége van arra, hogy megpihenjen. Elment a misékre, de sehol nem ismerték fel, mert olyan sapkája volt, ami eltakarta az arcát. Advent volt, az első vasárnap, amikor megérkezett. Szépen fel volt díszítve az ünnepi asztal, ő beült az öt gyermekem mellé, és közösen imádkoztunk, meggyújtottuk a gyertyát. Azt mondta, sosem látott ennyi havat. Szinte itta a szavainkat, ahogy köszönünk, hogy egészséget kívánunk. Ez is tetszett neki. Nem evett velünk, mert Ocfalván kezdődött a szentmise, oda akart érni.
