Július 4-én ünnepelte a 73. születésnapját Verebes István, akinek már egyáltalán nem hiányzik a szereplés, a színpad és a rendezés, úgy érzi, kerek pályát hagyott maga mögött.
Noha lelkileg nem, testileg érzi az idő múlását, azt, hogy nem bír már annyit, mint régen.
– A lányomnál jött össze az egész család, az összes gyerek és az öt unoka. Ez hatalmas öröm, mert általában csak ünnepek alkalmával tud találkozni a nagy család – kezdte a Blikknek Verebes, aki ma már tisztában van a korlátaival.
– Kellemetlen egyébként már a korom, mert érzem, hogy nem bírok annyit, mint régen. Megváltoztak az arányok, kicsit ilyenkor a kedve is fogy az embernek, mert tisztában van a korlátaival. De persze nem panaszkodom, mert ha visszatekintek, egy gyönyörű, kerek pályát látok magam mögött.
Verebes azt is elárulta, nem hiányzik már neki a szereplés, és bár elvállalt egy rendezést vidéken, mostanában inkább a könyvírásra fókuszált.
– A pandémia alatt írtam három könyvet, ebből egy már megjelent magánkiadásban. A legutóbbi könyvem olyan, ma már nem élő színészekről szól, akiket szeretek és tisztelek. Lesznek benne soha nem hallott történetek többek között Latinovitsról, Törőcsik Mariról és Básti Lajosról. A tévézés és a színház sem hiányzik, mindent megcsináltam már, amit szerettem volna, nincs hiányérzetem. Akadnak felkérések a mai napig, de csak olyasmit vállalok el, amihez azt érzem, hogy igazán kedvem van: ilyen az a francia vígjátékátirat is, amit nemsokára bemutatunk Békéscsabán. Ennyi azonban bőven elég, mert ha körülnézek, nagyon sok elkeseredettséget látok, miközben rengeteg fiatal tehetség is feltűnik. Sajnos az egész szakmát áthatja egyfajta megosztottság és aljasság, politikai átitatottság, ami annyira elkeserítő, hogy ebben már nem vennék részt.
Verebes István gyerekei is örökölték édesapjuk színpad iránti vágyát és tehetségét, az unokákról azonban egyelőre még nem derült ki, merrefelé indulnak majd. – Mindhárom gyerekem talpraesett, okos, ügyes, nagyon büszke vagyok rájuk, de nem terelgettem őket semmilyen irányba. Ott voltam, amikor támogatás kellett, és ez szerintem így van jól, az unokáimmal is így leszek majd. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom, mi lesz belőlük – érzékenyült el a színész-rendező.
Indirekt/Blikk
