Gyermekeiben látja viszont a szüleit, fiai az apjára, lánya az anyjára hasonlít.
Először beszél mérhetetlen fájdalmáról Rubint Réka. A fitneszedző márciusban veszítette el imádott édesanyját. A gyászt nagyon nehezen dolgozta fel, de most a Blikk-kel kivételt tett és megnyílt érzéseiről. Rékának legnagyobb vigasza, hogy tudja, mindent megtett, hogy édesanyja boldog legyen, és hálás a sorsnak, hogy az utolsó percekben is együtt lehettek.
– Kiváltságos dolog, hogy a karjaimban tudtam átsegíteni édesanyámat arra a világra, melyet nem ismerünk. Próbálom az elfogadhatatlanban megtalálni a kapaszkodót és a vigaszt. Ha nincs a Covid és nincsenek a korlátozások, akkor ugyanabban a tempóban, mint korábban, reggeltől estig dolgoztam volna. Elképzelhető, hogy a világ valamelyik pontján táboroztattam volna, s akkor most itt lennék egy óriási nagy bűntudattal a lelkemben, hogy nem voltam vele, nem lehettem mellette. Az első napokban kicsit belehaltam abba, ami történt, de aztán elkezdtem más oldalról megvizsgálni a történteket – kezdte a Blikknek Rubint Réka.
– A Covid miatt hosszú ideje otthon voltam, mert nem volt munkám, és ennek köszönhetően édesanyám mellett lehettem. Rengeteg időt töltöttünk együtt. Nagyokat sétáltunk, rengeteget beszélgettünk, együtt főztünk és részese lehetett minden meghitt családi pillanatnak. Nagyon boldog volt. Büszke az unokáira, ránk, a gyermekeire, telis-tele volt szeretettel a szíve és a lelke – mesélte Réka, aki a fájdalmas pillanatokat is felelevenítette lapunknak.
– Lányom, Lara és az én kezemben halt meg, amíg a mentők megérkeztek, Norbika és Norbi próbálták újraéleszteni. A családunkban egyébként is hatalmas az összetartás, de amikor egyként próbáltuk megmenteni az anyukámat, ahogy összekapcsolódtunk felette, ott valami megváltozott. A gyerekeim abban a pillanatban felnőttek. Norbika az orvosi egyetemre készül és azt mondta nekem, hogy imádott nagymamája halála megerősítette abban, hogy neki ez az útja, életeket kell mentenie – árulta el a Blikknek a fitneszedző, aki két hónappal a tragédia után már újra dolgozik. Mindkét szülőjét elvesztette, így vált ő is igazán felnőtté, de gyermekeiben látja viszont az elhunyt nagyszülőket.
– Mindkét fiamban visszakaptam apukámat, Norbika nemcsak a testalkatát, magasságát örökölte, a jellemét is. Ő is az a típus, aki keveset beszél, de ha mond valamit, annak súlya van és mindig kiáll az igazáért. Zalánban pedig egy az egyben édesapám lelke, a mozdulatai, a tekintete köszön vissza. Anyukámat pedig Larában látom. Ugyanolyan makacs és érzékeny, amilyen ő volt. A lányom életében egyetlenegy dolog fontos, hogy szeressék. Anyukám a halála előtti születésnapján, a 72.-en megosztotta velünk, hogy mit kívánt, azt mondta: „Csak azt kívánom, hogy szeressenek” – mesélte Réka, aki úgy érzi, megtett mindent, hogy anyukája szeretve legyen, miután Zsuzsanna átesett a Covid-fertőzésen, a legtöbb idejét lánya mellett töltötte.
– Amikor felteszem magamnak azt a kérdést, megtettem-e mindent, hogy édesanyám boldog legyen, akkor azt mondom, hogy igen. És ha megkérdezem magamtól, hogy ugyanígy szeretnék-e majd a földi életnek búcsút inteni, a válaszom szintén az, hogy igen.
Indirekt/Blikk
