Van olyan háború, aminek a végén inkább hallgatni kell. Eszenyi Enikőt a minap legyőzte a társulata, utólag őt ekézni nem jellemes dolog.
Most, hogy Eszeni Enikő vélhetően soha többet nem lesz a Vígszínház igazgatója, előállt Hegyi Barbara, és a Hvg-ben kipakolt a korábbi kolléganője, direktora viselt dolgairól. Arra hivatkozott, hogy az elmúlt tíz évben, amíg Eszenyi dirtektor volt, azért álltak kevesen a nyilvánosság elé a történetükkel, mert „az ember nem piszkít a saját fészkébe”. Ezek szerint elítéli Néder Pannit, Halász Juditot és a többieket, akik a fészekbe piszkítottak, mert felvállalták a harcot az amúgy nyilvánvalóan elfogadhatatlan stílusú Eszenyivel szemben.
Elfogadjuk, hogy Hegyi Barbara maga dönthet, mikor, mit gondol, mit mond az elmúlt tíz évéről. Csak épp nem túl hiteles tőle ez a hirtelen támadt megvilágosodás, bátorság. Eddig hol volt, amíg kollégái hadakoztak Eszenyivel? Aludt? Tán a függöny mögül biztatta a harcostársait?
