Telt ház, három hete nem lehet jegyet kapni, így közel háromezer rajongó élvezheti újra Magyarország legnépszerűbb énekesének műsorát a Margitszigeten. Demjén Ferenc decemberben tölti be a hetvenötöt, és koncertsorozattal szeretné megünnepelni a kerek évszámot, amit az Arénában zár az év végén.
Várj, míg felkel majd a nap… Gondoltuk, mondtuk, s olykor énekeltük is ezt: a mögöttünk hagyott egy esztendő legsötétebb pillanataiban kerestünk reményt és kapaszkodót. Kedd este a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon ott lesz majd háromezer szerencsés jegytulajdonos, aki sírva, nevetve, tapsolva, ugrálva énekelheti majd együtt az élet himnuszát Demjén Ferenccel. Varázslatos, léleksimogató pillanatok lesznek ezek: megannyi drámát, félelmet, szorongást magunk mögött hagyva élvezheti a közönség, hogy újra szabadon lélegezhet, együtt utazhat a „szerelemvonaton” Rózsival…
– Minden koncert előtt izgulok egy kicsit, pedig már van mögöttem tapasztalat bőven. Próbáltam vigyázni magamra is. Viszonylag hamar megkaptam a két oltást, és szinte elbújtam a vidéki birtokon, ahol a csend, a béke és az állataim jelentettek valamiféle megnyugvást ebben a zaklatott világban. De a híreket nem tudtam eltolni, távol tartani magamtól.
Megsirattam a barátaimat, a kollégáimat, megsirattam valamennyiüket, mert az életem, az életünk részei voltak. Nem mentem el egyetlen temetésre sem. Csendben, magamban gyászoltam. De most megpróbálok előrenézni, mert dolgom van a világban: vár a közönségem, és nekem ők a legfontosabbak. Erőt ad a közönség szeretete nekem a színpadon. Akkor is, ha gyengébbnek, fáradtabbnak és talán öregebbnek érzem magam néha. Nem foglalkozom az idő múlásával, de ebben az évben többször is azt kérdeztem magamtól hangosan: „Hé 74! Hová sietsz?…
Rózsa István, Demjén Ferenc producere, barátja, aki az elmúlt évtizedekben tökéletes hátteret biztosított a művész számára, ezúttal bebocsátást engedett a főpróbára. Így aztán ott lehettünk, és testközelből láthattuk, ahogy jönnek a zenészek, fiatalabbak és idősebbek, ahogy megérkezik Menyhárt János, a gitáros, a „Menyus” tele életenergiával, vitalitással, pedig jövőre ő is már hetven lesz. Aztán jött Rózsi, a feleségével, jókedvűen – és csodálatos volt nézni, milyen lelkesedés és fanatizmus dolgozik benne immár néhány hónapra hetvenötödik születésnapjától. Decemberben ünnepli majd ezt a szép évfordulót, addig megannyi koncerttel szórakoztatja rajongóit.
– Tavaly augusztusban léptem legutóbb színpadra, aztán még volt egy raktárkoncert, de az inkább a műfajnak szánt nagyvonalú segítség volt. Úgy gondolom, addig nyomom a rockot, amíg színpadképes vagyok, amíg a testem engedi, hogy mikrofon mögé álljak, és énekeljek. Azzal biztatom magam, hogy a szív a legfontosabb izom, és nekem ez hála istennek eddig tökéletesen működik. Szeretném majd a nyolcvanadikat is a közönségemmel együtt megünnepelni. Bár vannak félelmeim, hogy öt év múlva még kíváncsi lesz-e bárki is a rockra, az igazi zenére. És nem mindenhol a vállrángatós, hadarós, érthetetlen valamit hallgatják majd zene helyett…
Demjén Rózsi elmondása szerint körülbelül nyolcszáz dalt írt vagy adott elő a pályafutása alatt. Hihetetlen szám. És a sok-sok sláger közül elhangzik majd jó néhány kedden, ezen a forró nyári estén, és a közönség majd enyhe eksztázisban azt énekelheti együtt Rózsival: „Egy új nap mindig új reményt ígér, a végtelen sötétjét tépve szét…”
Indirekt/Blikk
