A következő hónapokban minden percét a hármasikreinek szenteli Rúzsa Magdi. Az énekesnő a 65 éves az Ötöslottó Szuperkoncert előtt adott interjút a Blikknek, mielőtt egy kis időre ismét visszavonul és „bekuckózik” a családdal.
– Más egy ekkora közönség előtt fellépni, mint a nyári turné bármelyik helyszínén?
– Bizonyos szempontból nem, hiszen ugyanazzal a lendülettel kell színpadra lépni, igaz, a műsoron egy-két helyen picit változtattunk. Más szempontból meg igen, hiszen amikor az ember tudja, hogy itt lesz harminc-, negyvenezer ember, akkor már lélekben is máshogyan készül, mert egészen más mozgatni ekkora tömeget, mint egy kisebbet. Sokan azt gondolják egyébként, hogy ezt nehezebb, de szerintem pont a kevesebbel kell mindig még jobban ráfeküdni az érzékekre, hogy kit hogyan tud az ember hozni-vinni magával. Szerintem egy ekkora tömeghez jól fel kell vértezni magam.
– Régen láttam ennyire felpörögve koncert előtt…
– Én minden koncerten pörgök mostanában. Egyszerűen nagyon tölt ez az egész. Lássuk be, azért az életem egy kicsit megváltozott.
– Három picit, nem?
– Igen, három picit. Nagyon szeretem, imádom a koncerteket, de nyilván ki lehet benne merülni nagyon, és persze, van egy monotonitása annak, amikor a kisbabákat látja el az ember. Nekem most minden ilyen lehetőség olyan élmény, mintha ledobtak volna egy másik bolygóra, és szipkázok be mindent. Azt figyeltem meg, hogy amikor egy-egy után hazamegyek, másnap azt érzem, hogy mindent bele tudok táplálni a kis mukijainkba. Szóval nagyon kell most töltekeznem, érzem, hogy vészesen merülnek a tartalékaim. Szóval ez a 35-40 ezer ember nagyon jó, hogy ott van, mert fél évre adnak majd nekem egy kis lendületet.
– A turnénak vége, van ez a koncert, aztán jövő februárban az Aréna. Mi lesz a kettő között?
– Tudatosan raktuk össze az egészet. Nyáron volt olyan, hogy akár egy hétvégén két napot – persze, nem teljeset, hanem úgy hat órát – voltam távol a gyerekektől, de ezt nehezen éltem meg fizikálisan és érzelmi szempontból is. Éppen ezért a szuperkoncert után számomra megint egy óriási szünet következik, csak a gyerekekkel leszek egészen a februári Arénáig.
– Az sem lesz pihenés, hiszen három gyerek várja otthon… Még akkor is, ha ott a férje és más segítség. Miből szedi majd azt az energiát, amelyet eddig a koncertekből nyert?
– Most így, ebben a formában, az életem nem arról szól, hogy pihenjek, három kisgyerekkel nem tudsz pihenni. Mindig történik valami: míg az egyik alszik, a másik megébred, a harmadikat már kivittem, de már be kell hozni. Ez az időszak nem a pihenésről szól, de mi ezt szerettük volna, készültünk rá. Egyszerűen össze kell kapjam magam, élem a napokat, megélem a pillanatokat, és majd pihenek, ha ötévesek lesznek (nevet). Ahhoz még picik, hogy be merjek velük vállalni egy nagy utazást, ráadásul az ember talán azt hiszi, hogy ilyenkor majd pihen, de közben pont azt csinálná a nyaraláson is, mint otthon. Idén nem is mertem volna megindulni, azt érzem, inkább úgy bekuckóztunk.
– Hagyomány az életében, hogy a novemberben esedékes születésnapján Ön ad ajándékot a rajongóinak lemez, mese vagy egyéb új dolog formájában. Idén számíthatunk ilyenre?
– Hát, ez idén lehet, hogy elmarad, és ezért mindenkitől elnézést kérek. De az is lehet, hogy addig még kitalálok valamit. Az elmúlt időszakban, lássuk be, dolgoztam eleget, annyi mindent csináltam, hogy ha most véletlenül idén esetleg kimarad, majd jövőre bepótoljuk.
– Azt már elképzelte, hogyan ünnepli majd a születésnapját?
– Régóta gondolkodom ezen, és a legutóbbi kérésem az volt, hogy olyan jó lenne egy 24 órás alvás vagy kómás állapot… Komolyra fordítva a szót, nem rólam szól most az életünk ezen szakasza, és én ezt nem is bánom. Úgy fogom ünnepelni a születésnapom, hogy körbeszeretgetem a gyerekeimet, majd megköszönöm a Jóistennek, hogy vannak.
– Nagyon tetszik, hogy bár próbálok nem csupán a gyerekekről kérdezni, mindig róluk mesél…
– Tényleg ilyen lettem? Pedig megpróbálom nem csak rólunk beszélni. Megígértem magamnak, hogy én nem leszek az az anya, aki rögtön mindenkit a telefonján lévő, a gyerekeiről készült képekkel és videókkal vár, de egyszerűen vannak olyan cukiságok, amelyeknél nem lehet kibírni, hogy ne mutassuk meg. Szóval akkor… ez egy szuperkoncert lesz, én pedig alig várom, hogy bedobjam magam ebbe a tömegtengerbe.
Indirekt/Blikk
