Az elfogását követő házkutatáson bilincsbe verve sem bírt magával egy rabló, mindent megtett, hogy megnehezítse a nyomozók, a helyszínelők munkáját. A kutyájába is belerúgott, mert szerinte a kis tacskó okozta a vesztét, nem jelezte, hogy jönnek a zsaruk a kertek alatt. Ezt már a rabló apja sem bírta, határozott mozdulattal megfogta a fiát és kabátja gallérjánál fogva egy ruhafogasra akasztotta.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság 2-rablási csoportjának nyomozói sok mindent láttak a helyszíneken, de az, ami egy 25 évvel ezelőtti, rákosszentmihályi háznál történt rablásnál történt, még őket is meglepte. Orosz István nyugalmazott rendőr alezredes, a csoport vezetője úgy emlékezett vissza a Blikknek, volt dolguk kegyetlen bűnözőkkel, találkoztak brutalitással, de olyan csibész, aki meg is alázza áldozatát nem sok van, ez még a rablók „illemkódexébe” sem fér bele:
– Egy idős, 86 éves, beteg, madárcsontú, járni is képtelen bácsikára rontott rá, az ajtót beszakítva egy májusi éjjelen egy maszkos rabló. A sértett szerint nem volt több 160 centinél és 60 kilónál a támadója. Ő rögtön jelezte, nem tanúsít ellenállást, ne bántsa, ennek ellenére a rabló megkötözte, eszméletlenre verte, majd utána olyan módon alázta meg, tiporta szét a bácsika emberi méltóságát, ami a rémregényekben is ritkán fordul elő. Ez a felesleges kegyetlenség nagyon felháborított bennünket, a szerencsétlen áldozat első szóra odaadta mindenét a banditának, nem értettük, mi szükség volt a brutalitásra. Viszont ezek a alapján tudtuk, egy velejéig romlott, cinikus, érzéketlen, primitív személyiségű bűnözőt kell keresnünk. Egy magányos bűnözőt, mert ilyen emberrel még a legutolsó betyár sem társul.
A „kettesek” bevetették magukat a budapesti éjszakába, informátorokkal beszéltek, a jobb érzésű rosszfiúk is segítettek neki, amikor meghallották, milyen ügy miatt keresik a kistermetű rablót. Végig talpalták a fél várost, három nap elteltével tudták, egy Monor környéki tanyán lakik az az erőszakos kisember, aki a bácsikától elvett ékszereket árulta, a személyleírás alapján ő járt a szentmihályi házban. A nyomozók hajnalra tervezték az elfogását, a 22 éves fiú megpróbált elszökni, de az ablak előtt is állt egy rendőr, pont az ölébe pottyant a menekülő.
– Nem volt mit tagadnia, a szobája íróasztalán ott volt még a bácsikától elhozott személyes tárgyak egy része – folytatta Orosz István. – Megbilincseltük, úgy folytattuk le a házkutatást. Mikor az apja megtudta, miért is kerestük, mit csinált, majd mit művelt az áldozatával a férfi sírva fakadt, úgy kellett lefognunk hogy ne csapja agyon a fiát.
A gyanúsítottat ez sem hatotta meg, végig pökhendien, cinikusan viselkedett, többször el akart futni, akadályozta a helyszínelést és a házkutatást. Egyszer csak előkerült a rabló kiskutyája is, Fifi, aki a gazdáját akarta volna üdvözölni, de a fiú akkorát rúgott a szerencsétlen kis állatba, hogy az ötöt bukfencezve visítva rohant ki a kertbe, neki a világnak. A rabló őt okolta az elfogás miatt, a kis vakarcs nyugodtan aludt, nem jelezte neki, idegenek lopakodnak a ház felé.
A kutya bántalmazása végleg kiverte a biztosítékot az apánál, elindult a fia felé. A rendőrök üvölteni kezdtek, hogy ne bántsa, de a fiánál fél mázsával nehezebb, 30 centivel magasabb apa gyorsabb volt. Nem emelt kezet a gyerekére, ellenben megragadta a dzsekije gallérjánál fogva és felakasztotta egy ruhafogasra.
A rabló érezte, látta az apján, ha megszólal, vége, így onnantól kezdve csendben maradt, lógatva a lábát a levegőben. 20 éves börtönbüntetést kapott, nem volt könnyű élete a börtönben, a betyárok nem díjazták sem az idős bácsi megalázásának, sem a kiskutya megrugdosásának történetét.
Indirekt/Blikk
