Kóbor János halálával szerettei, rajongói szívében hatalmas űr tátong.
Mindenkit megvisel az Omega legendás frontemberének halála, ám kislánya, a mindössze tizennégy éves Léna próbál erős maradni. A kiskamasz Léna Blikkhez eljuttatott levelében emlékezik meg édesapjáról, s vesz tőle búcsút. A szívszorító sorok mögött rengeteg fájdalom, keserűség, de legalább ugyanennyi öröm és boldogság, szép emlék rejtőzik. Kóbor Léna búcsúlevele imádott édesapjához, Meckyhez:
„Papa…
Már az angyalok vigyáznak szeretett Édesapukámra fent a mennyben. Minden olyan gyorsan történt… Még nem tudtam felfogni, hogy soha többé nem fog hazajönni, és átölelni. Nagyon nehéz most megfogalmaznom, hogy milyen érzések kavarognak bennem… Hirtelen, egy nagy üresség támadt a szívemben, és az idő lassabban kezdett el telni. Minden napom egy érzelmi hullámvasút.
Látom a tévében, az újságcikkekben, a sok megemlékezést Rólad, de egyszerűen nem tudom elhinni a történéseket… Még az az emlék lebeg előttem, ahogy Balatonon vitorláztunk, és gondtalanul, boldogan éltünk. Veled a csöndet is élveztem.
Még előttem van az egész élet, de tudom, hogy mindig “itt leszel és fogod a kezemet”, és sosem engeded el! Szívem sosem fog elfelejteni!
Mindig itt leszel lélekben! A ballagásomon, az első napomon a gimiben, a diplomaosztómon, az esküvőmön, a gyermekeim születésnapjain, a legboldogabb, és a legszomorúbb napjaimon is!
Amikor felnézek a csillagokra, Te fentről “az égben lebegők csarnokából”, vagy “Gammapolisból” nézel le, és vigyázol ránk! Sosem fogom elfelejteni, az illatodat, a szemedet, a mosolyodat, ahogy a színpadon énekeltél, és azt, ahogy Édesanyukámra és Rám néztél!
Biztos vagyok benne, hogy éppen egy fellegi világkörüli turnén vagy Freddie Mercury-val, egy “Éjféli koncerten”, vagy a legnagyobb hullámokat szeled valahol a “Hajnali óceánon”, és újra találkoztál a “Gyöngyhajú lánnyal“. “Fekete pillangók” röpdösnek körülötted és “Régi csibészekkel” nevetgéltek.
A végtelen nyugalmak fellegében, a gondnélküli felhők között tudom, hogy jobb már Neked! Minden elvesztett barátoddal, családtagoddal újra együtt lehetsz! Rengeteg mindent elértél életed során, és örökké egy legenda maradsz itt a földi világon! Egy olyan csoda voltál, vagy és leszel, akire emberek milliói néz fel és imád! De a legnagyobb rajongód mégis én vagyok! Nálad fantasztikusabb Apukát el sem képzelhettem volna! Hálás vagyok a Jó Istenkének, hogy ennyi éven keresztül együtt lehettünk! Már most nagyon hiányzol! De tudom, hogy majd egyszer úgyis fogunk még találkozni! Addig is ha le tudsz jönni hozzánk néha, tedd meg kérlek! Adj néhány jelet, hogy jól vagy.
A szeretet mindennél erősebb!
Nagyon szeretlek: Léna
“Eö pici angyalkád” – zárja érzelmes levelét Léna, aki az Eö-t azért írta levelében, mert ez közös, belsős poén volt édesapjával, utalva ezzel gyermekkori gügyögésére, amelyet édesapja szívesen utánozott sok évvel később is.
Indirekt/Blikk
