A humorista a Blikknek adott interjújában elmesélte, hogy sikerült a csúcson abbahagyniuk a szereplést Markos Györggyel, és noha lenne igény a közös fellépésekre, már nem bírják erővel.
A vidám arcmaszk jelzi, hogy a koronavírus körüli helyzetet humorral próbálja feldolgozni?
Nádas György: Igen, bár az elején rettenetesen komolyan vettem és meg voltam ijedve. Mára ott tartok, hogy ez van, együtt kell élni vele.
Nagyon pozitív, ez minek köszönhető? Tényleg jól van?
Nádas: Tényleg jól… Várom a jövő évet, hogy „beteljesedjen” a 60-as szám.
És mennyinek érzi magát?
Nádas: 800-nak. (Nevet.) Előre gondolkodóbban, következetesebben élek. Csak a számomra fontos emberekkel veszem körbe magam, minden péntek délután Vinkó Józseffel és Vajda Pierrel töltök pár kellemes órát.
Több mint egy éve a Dankó Rádió műsorvezetője.
Nádas: Úgy érzem, itt megtaláltam magam. Szabad kezet kapok a vendégek terén, a műfajt is kezdem megszeretni. A nóta és cigányzene mellett operettek és a 60-as, 70-es, 80-as évek magyar slágerei is felcsendülnek.
El tudja sírni magát?
Nádas: Persze, saját magamon leginkább. (Nevet.) Az a férfi, aki nem tud sírni, nem férfi. Legutóbb a franciák ellen döntetlenre végződő Eb-meccsen sírtam el magam, már az első gólnál. Át kéne értékelni a magyar szereplését, nem akárkikkel voltunk mi egy „színpadon”.
Önálló, humoros estet tervez még?
Nádas: Már nem hiányzik. Amikor Gesztesi Karcsi másfél éve elment, elhatároztam, nem akarok többet színházban szerepet vállalni, olyan dolgokban részt venni, ami utazással jár. Nagyon megválogatom, hogy mit vállalok. Egy falunapon léptem fel. Hihetetlen munka volt, félórás fellépés úgy kivette az erőmet, hogy elgondolkodtam, lehetséges, én is átestem a víruson.
Sok megkeresése van?
Nádas: Hál’istennek, megint. De elgondolkodom rajta, amikor egy korosodó ember jópofizik a színpadon, az egy idő után már nem szórakoztató, hanem nevetséges. Nem sokan tudták ezt sokáig csinálni, csak egy-két zseni volt. Másrészt lámpalázas lettem. Be vagyok tojva, amíg ki nem lépek a színpadra, ott viszont már tudom.
Markos Györggyel milyen a viszonyuk, lesz még közös fellépés?
Nádas: Tavalyelőtt jutott eszembe, hogy igaz, színpadon már nem akarunk marháskodni, de a közönség kíváncsi ránk. Kitaláltam, hogy egy étteremben összeállítok egy retró ételsort, ezt követően egy pódiumon Gyurival a legnépszerűbb jeleneteink mennek, és előtte, utána mindig elmondjuk a sztorikat. Sajnos ez két előadás után hamvába halt, mert túl sok munka van vele.
Elérték, amit lehetett?
Nádas: Időben ki tudtunk szállni, ez volt a titka, hogy még a mai napig úgy emlékeznek ránk, hogy „jaj, de jó!”. Soha nem akartunk jókat mondani, mi szórakozni akartunk, és nem tudtuk, hogy erre ennyire vevő a közönség. Pofátlanság, de nekünk természetes volt, hogy minket szeretnek.
Tényleg aranyszabály egy rozéfröccs esténként?
Nádas: Nem biztos, hogy egy, de csak rozéfröccs és este hat óra után.
Ez minden káros szenvedélye?
Nádas: Ez. Soha nem dohányoztam, gyűlölöm a füstöt, és eszem ágában sem volt kipróbálni a kábítószert. Egyszer sem voltam részeg, mindig fel tudok ébredni akár hajnalban is. De ennyi igenis kell.
Van még bármi a bakancslistáján?
Nádas: Nagyon szerettem utazni, de az elmúlt másfél év elvette a kedvem ettől is. Mi van, ha jön egy határzár és ott ragadok? Fogunk mi még maszkot hordani, nem bízom abban, hogy ezt megúsztuk. Szakmai szempontból már semmire sem vágyom, voltam már fél évig az Új Mikroszkóp Színpad művészeti vezetője, nekem ez már elég. Nagyon meg vagyok elégedve a mostani élethelyzetemmel.
Indirekt/Blikk
