Zsuzsa asszonynak nincs ereje odébb tenni elhunyt férje holmijait, minent ugyanúgy hagyott, ahogy az utolsó pillanatban volt.
– Nehéz. Nagyon nehéz a magány elviselése. Még szoknom kell, nem tudom, hogyan kell ezzel együtt élni, de majd megtanulom. Muszáj megtanulnom. Tudom, hogy nem én vagyok egyedül ezen a világon a fájdalmammal, nagyon sokan özvegyülnek meg, és ők is mind szomorúak, de hiába látom azt, hogy más hogyan kezeli, nekem nem megy még – panaszolta az özvegy a metropolnak. Hozzátette: a lakásuk az utóbbi években egyre inkább kezdett egy kórházi osztályhoz hasonlítani, mégis mindent úgy hagyott, ahogy eddig volt, mert nincs ereje ezen változtatni.
