A babaúszás mélyíti a szülő-gyermek kapcsolatot, erősíti immunrendszerüket, fejlődnek izmaik, nyugodtabban alszanak, ezért érdemes már 3 hónapos kortól kipróbálni, amikor még nyitott szemmel csodálkoznak rá a babák a víz alatti világra.
A babaúszást 3 hónapos kortól lehet elkezdeni, mert a baba ekkorra megkapja a legfontosabb védőoltásokat, és a köldökcsonkja teljesen begyógyul. Az újszülöttek legalább 3, de leggyakrabban 6-7 hónapos korukig reflexszerűen zárják el külső orrnyílásaikat és szájukat, ha az arcukat víz éri. Ez a bizonyos búvárreflex akadályozza meg, hogy vizet nyeljenek le vagy lélegezzenek be. Számukra a merülés egy már korábban jól megszokott közegben történő mozgást idéz fel, hiszen az anyaméhben is hasonló élményben volt részük. Számukra hatalmas öröm ez a kötöttségek nélküli mozgás, ahol nem korlátozza őket a gravitáció nehézsége. Azok a picik, akik elmúltak egy évesek, és már nincsen búvárreflexük, három és fél éves korig szoktak járni. Nekik már nem a merülés a cél, hanem az önmentés kialakítása, játékos vízhez szoktatás, és az úszás előkészítése.
A babaúszás jótékony hatással van az idegrendszer, a mozgáskoordináció, a logikai készség, a beszédkészség fejlődésére is. A gyermeknek pozitív élményei lesznek a vízzel, és e bizalom mértéke az alapja annak, hogy a baba a vízzel való érintkezésben örömét lelje. Erősíti az izmokat, ízületeket, edzi a légzőrendszert és a keringést. A rendszeresen „úsztatott” babák étvágya nő, alvásuk nyugodtabbá, mélyebbé válik, immunrendszerük erősödik, testük megtanul alkalmazkodni a hőmérséklet-változásokhoz. Nő a tüdőkapacitás, erősödnek a gerinc melletti tartóizmok, a kar-és lábizmok. A csemetéket új, a megszokottól eltérő hang- fény- és tapintási ingerek érik, így fejlődik térlátásuk és tömegérzékük.
Hogyan mélyíti a kapcsolatot a szülőkkel? A víz a közeg, amely egy sor olyan ingert hordoz, amelyek az érzékelés minden területét érintik. Ez még kiegészül a szoros testi érintkezéssel, amely a kisbaba és szülei között erős bizalmi kapcsolatot alakít ki. A foglalkozások tudatosan erősítik az anya-gyermek kapcsolatot, elmélyül a kölcsönös egymásrafigyelés, és segítik a gyermek fejlődését, különösen a személyiség, a szocializáció és a mozgás terén. A gyereknek meg kell bíznia teljes mértékig a szülőben, így még erősebb kötelék alakul ki kettejük között.
