Mérgező könyvet őriznek az Egyesült Államokban, aminek lapjai káprázatos díszeket rejtenek. A páratlanul szép képek viszont halálos veszélyt jelentenek az emberekre.
A már pusztán a címét tekintve is ijesztő „Árnyékok a halál faláról” nem mindennapi könyv. Az 1874-ben nyomtatott, 55,8 x 76,2 centiméteres mű két szempontból is érdekes: egyrészt a ritkasága miatt, másrészt azért, mert könnyen megölhet bárkit, ehhez pedig elég csupán egyetlen lapját megérinteni.
Nem horrorregénnyel vagy valamilyen misztikus szépirodalmi alkotással van dolgunk, a könyv csak minimális mennyiségű szöveget tartalmaz, helyette több tucat tapétaminta rejtőzik a kemény borító alatt. A szép színes, nyugodt hangulatot árasztó minták azonban át vannak itatva halálos mennyiségű arzénnal – írja az origo.hu.
A könyvet az amerikai polgárháborúban szolgáló unionista sebész, dr. Robert M. Kedzie szerkesztette. Kedzie később a Michigani Állami Mezőgazdasági Főiskola (MSU) kémikusa, majd az 1870-es években az állami egészségügyi bizottság tagja lett, ekkor szervezte meg azt a kampányt, amelynek keretében az arzéntartalmú festékekkel színezett tapéták veszélyeire figyelmeztettek.
Amennyiben az arzént rézzel keverjük, a zöldnek egy nagyon tetszetős, élénk színű árnyalatát kapjuk. Ezt a színt mind festmények, mind tapéták készítésénél előszeretettel alkalmazták.
Olyan népszerű lett az arzénes rézzel való színezés, hogy a 19. század vége felé az Amerikai Orvosi Szövetség felmérése alapján az Egyesült Államokban készített tapéták több mint 65 százalékát ilyen eljárással festették.
Pedig a viktoriánus korban már ismert volt, hogy az arzén igen halálos méreg lehet, nem véletlenül hívták „örökség pornak”: egyszerűen el lehetett tenni vele láb alól a dúsgazdag, ám még jó egészségnek örvendő idősebb nagynéniket/nagybácsikat.
Kedzie úgy érvelt (ma már tudjuk, helyesen), hogy az arzénnal átitatott tapétákon olyan mikroszkopikus méretű porszemcsék vannak, amiket könnyen be lehet lélegezni, vagy le lehet nyelni. A könyv előszavában a szerző arra is figyelmeztet, hogy az arzén nemcsak gyorsan, de lassan is ölhet, krónikus mérgezés tüneteit idézve elő a betegekben.
Sokszor még az orvosok sem tudták, mi okozza ezeket a szimptómákat, így előfordult, hogy a gyógyulni vágyókat pont arzénos tapétákkal borított szobákba küldték pihenésre.
