Kari, akit Szecsődi Károlyként ismertük meg a Megasztárban, ma nőként él.
Szecsődi Károly egy alig tizenöt éves fiú volt amikor – a Megasztár című műsornak köszönhetően – megismerhette őt az egész ország. Azóta azonban nagyot fordult vele a világ. Osváth Zsoltnak adott interjújában most őszintén beszélt élete legnehezebb időszakairól, olyan dolgokat is bevallva, amelyeket talán még sosem hallhattunk vele kapcsolatban.
Az előadó elsőként arról mesélt, hogyan kezelte őt a Megasztár stábja akkor, amikor még ő maga sem volt biztos a saját érzéseiben.
„Gyerek voltam, 15 és fél éves. Akkor ebben még semmilyen tudatos dolog nem volt. Abszolút egy normális tinédzserként kezeltek. Abban a stábban, abban a szériában mindenki nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt, nem éreztem soha, hogy engem másként kezelnének. A kisebbeket, mint anno volt ugye Lüszi, Hien, mi voltunk a picik, ránk sokkal jobban odafigyeltek, mivel még gyerekek voltunk, de amúgy semmi extra nem volt ebben.”
A Megasztárral jött siker aztán szépen lassan ugyan, de alábbhagyott, az évekkel később pedig már transzszexuálisként élő Kari nem a nagyszínpadokon, hanem melegbárokban lépett fel énekesként, éppen csak annyi pénzért, hogy valahogy meg tudott élni belőle. Ez az időszak annyira megviselte, hogy a gyógyszerek után nyúlt, aminek az lett a vége, hogy a kórházban kötött ki.
„Abban az időszakban voltak anyagi problémáim, azt mondta rólam a fél ország, hogy én tényleg tudok énekelni, és mégis x ezer forintért egy meleg bárban énekeltem, ahol azt éreztem,hogy még ott sem tudok tökéletes lenni, még ott is belém kötnek, és mégis úgy éreztem, hogy ott sem állom meg a helyemet. Ott volt egy mélypontom. Ott újra előkerültek a nyugtatók, altatók, mert azok nélkül nem tudtam létezni … Egy barátnőm akivel laktam, ő hívta ki rám a mentőt, mert nem reagáltam semmire. Kimosták a gyomromat, egy hétig infúzión voltam és feküdnöm kellett” – vallotta be őszintén az egykori megasztáros, aki 2016 ótaNémetországban él, és bár a mai napig hatalmas lelkesedéssel beszél a zenéről, ma már nem az éneklésből tartja fenn magát.
„Az erotikus munka felé hajlok sajnos vagy nem sajnos. Azért is mondom ezt el, mert rajtam kívül talán soha nem mondta el senki. Sem közönség nem vállalta föl, csak ilyen szűk baráti közösségben, ami nem biztos, hogy baj, de ezt is szeretném azoknak az embereknek üzenni akik annak idején rám ilyet, olyat, amolyat mondtak, meg mindennek lehordtak. Nem fogok senkit sem megnevezni, meg nem akarok senkiről beszélni, de tényleg azt gondolom, amit velem tettek elég sokan, meg ez az ország, amilyen helyzetbe hozott… Tényleg lehetne más út is, meg lehetett volna, meg most is lehetne, de borzasztó nehéz transzszexuálisként élni. Itthon pláne, de én most sajnos abban a helyzetben vagyok, hogy a könnyebbik út volt csak és kizárólag nekem a választási lehetőségem. Belátom, hogy ez a könnyebbik út, nem fogom azt mondani, hogy nekem más választásom nem volt.
Viszont azt hozzáteszem, hogy nagyon sokat próbálkoztam, vért izzadtam, én elmentem pultosnak dolgozni, elmentem akárhova, és mindig az jött velem szembe, hogy ‘figyu, már a vendégek mondták, hogy te az izé vagy és ez így annyira nem jó…’
Valami mindig volt és amikor azt éreztem, hogy már semmi lehetőségem nincs, nem tudom mit csináljak, viszont éhen halni nem akarok, akkor úgy voltam vele, hogy egy ismerősöm által kimegyek külföldre. Azt hozzáteszem, hogy nem vagyok szexmunkás, tehát nem szexelek pénzért, hanem erotikus szolgáltatásokat nyújtok. Táncolni kell, akár gogózni, akármit, masszázs stb. Igen, én ebből élek” – vallotta be először a kamerák előtt Szecsődi Kari.
Indirekt/Blikk
