Rékasi Károly már otthon lábadozik a 11. műtétje után, amelyre hét évvel a balesetét követően került sor.
A színész úgy érzi, az életében új szakasz kezdődött, mert az operáció után újra teljes értékűnek érezheti magát.
– Most már hittel üzenhetem, hogy nincs olyan helyzet, amelyből ne lehetne felállni. Merjünk kérdezni, segítséget kérni, valamint azt elfogadni! – üzente a Blikken keresztül a színész.
Mint arról korábban beszámoltunk, 2015-ben Rékasi motorral közlekedett, amikor egy figyelmetlen autós elütötte. A színész a klinikai halál állapotába került, több műtéten is átesett. A gyógyulás folyamata hosszú volt, hiszen nem csak fizikálisan, de lelkileg is szüksége volt időre, hogy ismét talpra álljon.
– Tavaly ősszel volt egy műtétem, akkor csípőprotézist ültettek be. Klassz talpra állás követte a beavatkozást, úgy éreztem, hogy gyógyulok. Minden problémamentesnek tűnt, majd az utóbbi hónapokban, terhelésre egyre erősebb combfájdalom állt elő, mely hátterében ismételt RTG-k és CT, a protézis szár beépülésének hiányát vetette fel. Ekkor a Sportkórház specialistája, dr. Bálint Lehel arra jutott, hogy egy speciális, revíziós protézis lehet a megoldás, ennek a beültetése történt meg múlt héten – újságolta Rékasi.
– Ez egy több órás beavatkozás volt, komoly műtét, amelyre fokozott körültekintéssel készültek a szakemberek, s mellyel kapcsolatban velem is megosztottak minden tudnivalót. A kórház dolgozói fantasztikusak voltak, szeretném nekik megköszönni azt a törődést, figyelmet és segítséget, amelyet tőlük kaptam.
Az operáció jól sikerült, a következő kontroll két hét múlva esedékes.
– A fájdalom elmúlt, ráadásul elértük a célt. Az egyik lábam a baleset után négy centivel lett rövidebb, mint a másik. Korábban rátaláltam Atyai László ortopéd cipészre Debrecenben, aki fantasztikus munkát végzet, oly módon „hosszította” a lábamat egy-egy cipővel, úgy korrigálta ezt az eltérést, hogy aki ránézett a lábbelimre meg sem mondta volna, hogy különbség van köztük. De nem tudtam elfogadni a gondolatot, hogy lábbeli nélkül folyamatos sántítással telik majd az életem további része… A műtéttel ez is megszűnt, a mérések szerint sikeres volt a végtag visszanyújtása, a csípő eredeti helyzetébe került. Csodás érzés, hogy újra értékes életet élhetek. Visszatérhetek a színpadra, mert nincs több sántítás, nincs újból- és újból felmerülő probléma. Hiszen mi volt az utóbbi években? A rendezők, igazgatók nem tudták, mikor vár még rám műtét, mikor esek ki a munkából. Ennek most vége, ez már nincs. Úgy érzem, ez az új kezdet első pár napja!
A színészre hat hét rehabilitáció és gyógytorna vár, s egy ideig mankót kell használnia.
– A feleségemmel, Gerdával már tettünk egy rövid sétát, fantasztikus volt. Az elmúlt hét évben nem egyszer összezuhantam, a fájdalom sokszor pokoli volt, és nem láttam a kiutat. Azt hittem, így, korlátozottan kell leélnem az életemet. Hálásan köszönöm a szeretteimnek, Gerdának és a Gyermekeimnek, valamint a barátaimnak és gondolataikkal támogató ismerőseimnek, hogy kitartottak mellettem, mert nélkülük nem ment volna. Illetve a legnagyobb tisztelettel köszönöm a kórházi dolgozóknak is mindazt, amit értem tettek. Amikor most eljöttem, az ápolók azt mondták, hogy tudják, hogy már nem találkozunk, vigyázzak magamra. Hét év után először mondták ki ezt. Lezártam ezt az időszakot, és újra teljes életet élhetek!
Indirekt/Blikk
