Pár éve még a beszédgangjáért küzdött, most önálló énekesttel lép a Centrál Színház színpadára Pokorny Lia.
Köszönhető ez annak is, hogy az elmúlt másfél év megtanította arra: éljen a mában és ne a bizonytalan jövőt hajtsa. Egy valami azonban a jövőjében biztos, közelgő ötvenedik születésnapját meg fogja ünnepelni.
– Ez egy szerelemről szóló önálló est egy olyan színésznőtől, aki a saját szerelmi életéről sosem beszél.
– Igen, de gondolataim vannak adott szituációkról. Az elmúlt másfél évben ez az est egy különös összegzéssé vált számomra, ez idő alatt nagyon sok mindent értettem meg magamból. Nyilván ez korfüggő is, hiszen idén töltöm az ötvenet.
– Az nagy vízválasztó.
– Igen. Olyan, mintha haladtam volna egy úton és egyszer csak átraknának egy másik vágányra. Ennek van szomorú és nagyon szép része is. Eddig a majddal foglalkoztam, a jövőben éltem, ahhoz képest igazítottam a jelent. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nincs olyan, hogy majd. A most van. Az a fontos.
– Ez a covid betegség hatása?
– Az egy hat hetes tébolyda volt. Megijedtem, halálfélelmem volt, volt pár fulladásos napom, napokig úgy éreztem magam, mintha csúnyán be lettem volna drogozva, nem nagyon tudtam hol vagyok, katatónszerű állapot volt. Utána egy ideig memóriazavarom volt, az nagyon zavaró volt, mert azt éreztem, hogy tehetetlen vagyok. De közben amit ezalatt lelkileg átéltem, az nagyon megváltoztatott.
– Például elkezdett a mában élni?
– Abszolút! Megnyugodtam, mert rájöttem, hogy úgyis azt történik, aminek kell és ezt nem tudom befolyásolni. El kell fogadnom, hogy hiába akarok bizonyos dolgokat, nem biztos, hogy lesz. Hiába álmodozunk, nincs semmire garancia. Furcsa is rálátni a nálam fiatalabbakra, akik pörgetik, hogy majd az akkor és a később, és közben hüledezek, hogy én is ugyanezt csináltam alig pár éve még.
– Mit tanácsolna nekik?
– Éljék meg a jelent, mert hajtják a jövőt, de közben egyáltalán nem biztos, hogy lesz szép házuk, szép kocsijuk, tökéletes feleségük, férjük, tökéletes gyerekeik. Lehet, hogy egyedül fogják leélni az életüket vagy nem olyan társsal, amiről ábrándoztak. És közben nem éltek, csak hajtottam valamit, ami aztán nem is lesz.
Indirekt/Blikk
