Halálhíre megdöbbentette a barátait és kollégáit. A családján kívül senki sem tudta, hogy súlyos beteg. Usztics Mátyás 68 esztendősen még nem készült a halálra. A kórházból is vidáman, bizakodva telefonált, aztán 2017. április 29-én a kiújult hasnyálmirigy-gyulladás végzett vele. Éppen öt esztendeje ennek.
Karakteres színész volt, s rendkívül megosztó személyiség. Talán ezek jellemzik leginkább Usztics Mátyást. Különleges tehetségként robbant be a köztudatba, az 1982-ben bemutatott Cha-Cha-Cha című filmben a szívtipró jampec, Sztásni szerepében valósággal brillírozott. Játszott a Nemzeti Színházban, Szolnokon, a Rock Színház alapító tagja, 2003-tól pedig a Nemzeti Kamara Színház igazgatója volt egészen a haláláig. De Usztics Mátyással kapcsolatban nem csupán művészi tevékenységét, hanem a politikai és közéleti szerepvállalásait is emlegetik.
– Évtizedes barátság volt a miénk. Szinte mindent megbeszéltünk, mindent kitárgyaltunk. Tudom, hogy Matyikém, ahogy én becéztem, megosztó személyiség volt, de itt és most végérvényesen szeretnék tisztázni valamit: ő soha nem lépett be sem a Magyar Gárdába, sem a Jobbikba. Segített sok mindenben, nyilvánosan is felszólalt, de őt elsősorban a haza és a nemzet féltése motiválta. Soha nem felejtem el, amikor a 2006-os tüntetések egyikén a Kossuth téren felállt a színpadra több ezer ember előtt, majd azt kérdezte: hol vagy, Orbán Viktor? Aztán az is ő volt, aki máskor épp Orbán mellett, mögött állt egy másik színpadon. De én láttam a miniszterelnökhöz írt levelét is, amelyben az állt: innentől már csak a színházra, a színészmesterségre szeretnék koncentrálni – fogalmazott Pelsőczy László.
Usztics Mátyáshoz talán ő állt a legközelebb a kollégák közül. A színész, akinek egyik leghíresebb, legismertebb alakítása az István, a király címszerepe volt. A 74 esztendős művész ma is elérzékenyülve beszél barátjáról és a megdöbbentő titokról, ami Usztics halálát körüllengi.
– Mindig is viharok jellemezték az életét, megalkuvást nem ismert, végtelenül konok, de egyenes ember volt. Csak a színháznak, a színészetnek élt, és mindig, minden pillanatban a maximalizmusra törekedett. A közéleti szerepvállalásaiért rengetegen támadták. A családja, a felesége és a két lánya félt emiatt, nehezen viselték mindezt. Ezért úgy döntöttek, soha nem hozzák nyilvánosságra, hol van Matyikém végső nyughelye. Én sem tudom. Azóta sem árulták el nekem sem, félve attól, hogy majd valakik meggyalázzák Usztics Mátyás sírját és emlékét – mesélte szomorúan a színészkolléga.
A 68 esztendősen elhunyt színész megannyi népszerű sorozatban szerepelt, például a Kisvárosban, vagy említhetnénk az Angyalbőrbent, de nemcsak a filmvásznon szórakoztatott, hiszen a Rádiókabaré állandó, nagy sikerű szereplője is volt. A mai napig emlegetik szállóigeként sokan a mondatot: „Mondom az uramnak, Tibi…”
– Nem volt hétköznapi ember, például elvárta, hogy ne becézgessék, hogy mindenki Mátyásnak szólítsa. Sajnos, soha nem kapta meg azt az elismerést, ami járt volna neki. Sem Kossuth-, sem Jászai Mari-díjat nem vehetett át, pedig megérdemelte volna. Soha nem panaszkodott sem emiatt, sem az egészségi állapota miatt. Azt sem tudtam, hogy kórházba került, pedig még fel is hívott onnan nevetve, a jövőt tervezve. Aztán néhány nap múlva meghalt – csuklott el a hangja. – A korábbi súlyos hasnyálmirigy-gyulladása újult ki. Hiába telnek az évek, hiányzik. A fotója itt van a falamon, és bárcsak megtehetném, hogy olykor elmehessek a sírjához. Ha tudnám, hol van…
Indirekt/Blikk
