A héten jelenik meg Havas Henrik és Monique Covét könyve, a Pornósztár diplomával című megrázó vallomás.
Az önéletrajzból kiderül: a Visi Mónikaként született, de később hivatalosan is nevet változtató pornószínésznő jóval több mint egy ismert arc és még ismertebb test. Havas Henriknek most nemcsak traumatikus gyermekkori élményeiről, zsarnoki apjáról, herointúladagolásban elhunyt testvéréről és tinédzserkori megerőszakolásáról mesél, hanem kendőzetlen őszinteséggel vall pályaválasztásáról, kezdeti éveiről, magánéletéről és az élvonalbeli pornózás utáni útkeresés időszakáról is.
A Pornósztár diplomával oldalain első alkalommal olvasható 1992-1994 között vezetett naplója is. Megtudhatjuk, hogyan lett a családi problémákkal küzdő lányból pornószínésznő, miként indult be, majd kapcsolt turbófokozatra karrierje, és milyen meredek, nem egyszer veszélyes helyzetekbe sodorta foglalkozása.
„Sokan kerestek már meg korábban azzal, hogy írjak könyvet az életemről, bele is kezdtem többször is, de végül mindig félbehagytam. Most azonban elkészült, és büszke vagyok rá. Meg szeretném mutatni, hogy egy pornósztár nem buta. Rengeteget kell dolgozni, intelligensnek, okosnak kell lenni ahhoz, hogy valakiből nemzetközi sztár legyen. Én eredetileg a rossz gyerekkorom miatt kerültem bele, de aztán megtetszett és úgy alakítottam a saját életemet, hogy jó legyen – mondta a Blikknek Monique. – Nem jópofa lányregényre kell számtani, hanem kemény sztorikra. Jó tanítókönyv lehet ez sokaknak. Nekem volt lehetőségem igazi sztárként élni, ott lehettem a pornószakma 90-es évekbeli aranykorában. Már sok minden megváltozott. Akkor még elvárták tőlünk, hogy szépnek született lányok legyünk, mára minden színésznő egyformára van műtve a filmekben. Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Mindenkinek, aki szereti a szexet, akinek vannak szexuális fantáziái. Remélem, sokan vagyunk még ilyenek…”
A könyvben kendőzetlenül ír arról is az egykori pornósztár, hogyan erőszakolták meg tinédzserként.
„Engem is megerőszakoltak. Nem voltam már kislány, inkább tini, körülbelül 16 éves. Nagyon szigorú körülmények között nevelkedtünk, igazából nem volt nekünk megengedve semmi, és emiatt rendszeresen elszökdöstem, meg a húgom is. Ez úgy ment, hogy apukám percre pontosan kiszámítható volt, hogy mit csinál, megitta a kávéját reggel, tudtuk, hogy mikor fekszik, mikor van már ágyban, megvolt az út, mint amikor a hangyák vonulnak. Bent volt a szobában, nézte a tévét, aztán bement még ruhában, megitta a két bögre tejet percnyi pontosan, bement a fürdőszobába, megfürdött, visszament és nézte tovább a tévét. Tudtuk, hogy most már mindjárt kidől és alszik, és kiszökdöstünk. Ez is egy ilyen éjszaka lehetett… De lehet, hogy apu nem volt otthon. Erre nem emlékszem pontosan. Volt több fiúm, mindenki össze akart velem jönni abban az időben, és elmentünk valamilyen esküvőre. Ott volt egy fiú, aki nekem megtetszett, de közben volt egy másik, akinek köze volt ott a helyi maffiához, aki mindenkit ismert, és az nagyon össze akart velem jönni. Amikor vége lett az esküvői partinak, én beszálltam az autóba azzal a fiúval, aki nekem tetszett, és elindultunk hazafelé. Ittunk, megállított minket a rendőrség, igazoltatás. Az a fiú, aki össze akart velem jönni, de benne volt a helyi maffiában, megállt mögöttünk autóval, megfogta a kezemet, de úgy, hogy a rendőrség ott volt, kiráncigált az autóból, azt mondta, hogy ezt vigyétek be, engem meg beültetett az ő autójába és elhajtott. Elkezdett engem kurvázni, hogy mit képzeltél, hogyan csinálhattál ilyet? Semmi közünk nem volt egymáshoz, elmentem a diszkóból erre az esküvőre, hagyjál engem békén! Elvitt engem autózni, de közben üvöltözött velem és ráncigált az autóban, hogy hogyan csinálhattam. Megállt valahol és elkezdett velem erőszakoskodni. Én megpróbáltam lelökni magamról, majdnem sikerült is, de akkor megfogott egy kést, idetartotta az arcomhoz, és azt mondta, hogy ha nem hagyod magad, akkor tönkreteszem a gyönyörű kis pofádat. Akkor hagytam. Ezután hazavitt. Csak annyira emlékszem, hogy befeküdtem a fürdőkádba, volt ott két üveg háztartási hipó, mert anyu mindig azzal takarított, és magamra borítottam mind a két üveg hipót és csak sírtam. Nem mertem elmondani senkinek, mi történt. Apukámnak se mertem elmondani. Eltelt pár év, mire beszélni tudtam róla. Igazából féltem. Egy tizenvalahány éves kislány voltam, ő meg harminc-valamennyi, igazi nehézfiú, aki aztán megjárta a börtönt is. Visszagondolva az az érdekes, hogy nem igazán harcoltam vele, pedig tényleg erős lány voltam, sportos, de amikor a kést az arcomhoz tartotta azzal, hogy megcsúfít, akkor inkább hagytam magam. Nagyon egyszerűen fogalmazva, az erőszak sokkol. Tisztátalannak éreztem magam! El lehet képzelni mennyire, mert otthon egyből beültem a kádba és magamra öntöttem egy flakon hipót. Szerencsére nem nagyon maradt nyoma, az volt a mázlim, hogy a kádban ültem.”
