Kállay Bori már néhány éve egyedül él, de elmondása szerint cseppet sem magányos. Remekül érzi magát gödi otthonában, ahol rengeteg időt tölt a kertben, imádott növényei közt. Emellett a lánya, az unokái és a barátai társaságát is élvezi, de a színészetről sem feledkezik meg.
A színésznő elmondta, annak köszönheti a kortalanságát, hogy életigenlő típus, aki nem akad fenn a rossz dolgokon.
„Megvan bennem a képesség a továbblépésre. Ha történik velem valami negatív dolog, mivel nem szeretek szenvedni, megrázom magam, aztán továbbmegyek. Olyan ez, mint amikor vendégségben eltörik a kristályváza. Siránkozhatunk és tönkretehetjük a bulit, de azzal a vázán már nem segítünk. Valahogy így állok én az életemhez. Emellett ösztönösen keresem azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek. Ilyen a természet. A kertem, ahová a kríziseim során mindig menekültem. A növényekkel foglalkozni számomra terápia. Aztán az állatok. Odisz nevű cicám, amelyet a barátaimtól örököltem, tavaly ment el, de mintha csak tudná az új cicájuk, hogy szükségem van a macskatársaságra, mindig átjár hozzám. Nem kérdés, hogy a macskák vonzódnak hozzám. Egyelőre újabb cicát nem vállalok, mert az előadások miatt sokat utazom, és nem szeretném egyedül hagyni” – mesélte a színésznő, aki a válása óta egyedül él, közel három évtizede lakik Gödön.
„Ebben a korban gyakori, hogy valamilyen okból társ nélkül maradunk. Nagyon fontos, hogy legyenek igaz barátaink, mert ez meghatározza a további éveket. Ebből a szempontból szerencsés vagyok! A barátaim nagyrészt civil emberek, nem a színházi világból jönnek, mégis remek kis csapat. Összejárunk, együtt főzünk, kirándulunk, kártyázunk. Az is gyakori, hogy csak úgy beugrunk egymáshoz délutánonként” – mondta, leszögezve: nem szeretne szerelembe esni.
Ezt nem tudom elképzelni, de igazából nem is vágyom rá. És nem azért, mert valaki pótolhatatlan, hanem mert ebben a korban az ember már igényes. Különben is, jó társa vagyok saját magamnak – szögezte le a Meglepetés Magazinnak.
