Soha nem hallott, szívfacsaró emléket idézett fel Gundel Takács Gábor édesapja korai haláláról. Néhány héttel az 55. születésnapja előtt hunyt el a családfő. Nem kellett volna idő előtt búcsúzniuk, még sok szép évet tölthettek volna együtt, ha jobban vigyáz az egészségére.
Mint mondja, volt ideje feldolgozni a tragédiát, ami megtanította arra, ő hogyan ne élje az életét. A népszerű tévés Hajdú Péternek, a Life TV-n ma 22 órakor látható Összezárva című műsorában mesélt édesapja tragédiájáról, és arról, benne milyen félelmeket keltett a múlt.
– Ahogy közeledtem ehhez a korhoz, kiszámoltam, melyik nap leszek annyi idős, mint amikor az édesapám meghalt – mondta Gundel Takács, és bevallotta, félt attól, milyen lesz túlélnie az édesapját, de végül ráeszmélt, a most 57 éves újságíró még mindig idősebbnek látja őt önmagánál. – Sokkal inkább szíven ütött, milyen fiatalon halt meg. Az 55. születésnapom előtt pár héttel belegondoltam abba, ha most vége lenne az életemnek, az számomra elképzelhetetlen volna.
Akkori élete legnehezebb feladata volt fiatal férfiként szembenézni az elmúlással, mégis el kellett fogadnia a fájó tényt.
– Lehetett rá számítani, hogy meghal. Amikor utoljára bent voltam nála a kórházban, tudtam, nem látom többet. Akkor már olyan állapotban volt, hogy nem lehetett vele kommunikálni – emlékezett vissza. A család tudta, hogy ha nem változtat az életmódján, idő előtt ragadja el a halál. Bármennyire szerették volna, hogy még együtt lehessenek, nem tudtak helyette cselekedni. Apja pedig nem akart változtatni. – Hedonista volt, jól élt, jókat evett, jókat borozott, jókat beszélgetett, sokat olvasott, jól érezte magát, sokan szerették ezért.
Egyedül a cigarettát tette le, de azt sem időben.
– Nagyon erős dohányos volt. Köhögött és nem egyszer fordult elő, hogy csak az utolsó pillanatban vett levegőt. Megfagyott a levegő a szobában, hogy mikor kap levegőt. És valahogy mindig kapott, és röhögött, hogy: „hülyék vagytok”. Egyszer halálfélelmem volt, mert nem jött el a pillanat, hogy na, most vesz levegőt. Akkor ő is megijedt és soha többé nem cigarettázott – idézte fel a műsorvezető egyik emlékképét édesapjáról, ami ugyan fájó a számára, mégsem haragszik rá. – El tudtam engedni, mert hosszú idő volt rá, hogy elbúcsúzzunk egymástól. Nem volt hívő ember, meg spirituális, de a végén beszélgettünk róla, hogy én mit gondolok erről. Édesanyám sem haragszik rá, a mai napig szeretettel beszél róla, pedig itt hagyta őt nagyon fiatalon. 52 éves volt anyám, amikor apám meghalt.
Azt nem tudja, hogy ma is élhetne-e, de biztos benne, többet tudott volna kihozni az életéből, ha jobban vigyáz magára.
– Soha nem fogom megtudni, ő miért így élte az életét. Beszélgettünk róla, de nem derült ki igazán. Nem akarta magát felemészteni, nem akarta halálba élni magát, csak egyszerűen nem akart változtatni sem, jól érezte magát úgy, ahogy volt – tette hozzá Gundel Takács.
Indirekt/Blikk
