Egyre fakóbbak a képkockák, a közönség kacagásának hangja lassan elkopik a régi filmfelvételeken, a Vidám Színpad egykori díszleteit porrá morzsolta már az idő… és mintha mindezekkel együtt tűnne el Csala Zsuzsa emléke is. Nem is oly rég pedig még feledhetetlennek mondták az örökké vidámnak látszó komikát, aki kilenc évvel ezelőtt halt meg.
Véletlenül, kabátzsebből előkerült végakarat, százmilliós örökség… a temetése után regénybe illő történetek kaptak szárnyra. Korábban a művésznő egyik örököse, Csala Zsuzsa unokahúga, Dóra mondta el a Blikknek, hogy a komika valójában jó előre gondoskodott arról, mi történjen majd mindazzal, ami utána maradt. Négyen örökölték Csala vagyonát: az unokahúg, az ő testvére és két unokatestvérük. Mindannyiukat úgy szerette, mintha a tulajdon gyermekei lettek volna.
– Jó előre megírta a végakaratát – mondta korábban Dóra, aki eloszlatta a legendát, miszerint véletlenül került elő a testamentum. Nem kabátzsebben lapult, hanem egy íróasztal fiókjába zárva, a másolata letétbe helyezve.
Az örökösök nem is olyan régen még azt tervezték, hogy a hagyaték azon részét, ami Csala Zsuzsa emlékét őrzi – szövegkönyveket, fotókat, dedikált képeket – múzeumoknak adományoznák, már ha azok igényt tartanak rá.
– Mostanra mind átnéztük őket, hisz rengeteg tárgy maradt utána – mesélte most Dóra. – Csakhogy úgy tűnik, nem kellenek már senkinek, mi magunk sem hisszük már, hogy új gazdájuk lesz. Nekünk kell ezeket tovább őrizni: amíg még élünk, velünk maradnak. Átadni azonban már nem tudom azt, mit jelentett nekünk Zsuzsa, a fiatalok tán meg sem értenék.
Volt szó korábban arról is, hogy emléktáblát kapna a ház, ahol a művésznő élt, de a család úgy emlékszik, az sem valósult meg. Amennyire tudják, sehol semmilyen felirat nem őrzi a komika emlékét.
Dórában nincs keserűség, talán csak egy kis borongás: megérti az egykori rajongókat, hogy mára talán el is feledték a Jászai Mari-díjas művésznőt.
– A rajongók kikopnak, a tévében már nincs kabaré. Egy korszak tűnt el, vele pedig az emlékek is – mondta az unokahúg. – Mi viszont még őrizzük, amíg élünk, és tudom, ez az egy dolog, amit ő ott fent igazán értékel.
