Ifjúkorában úszott és vízilabdázott. Később is fontos szerepet játszott az életében a sport. Dolgozott úszóedzőként, részt vett az öttusa-válogatott felkészítésében. S őt tartják a hazai kocogómozgalom meghonosítójának, elindítójának. Híres mondása, hogy a láb mindig kéznél van. A futás és a tenisz szerelmese volt, ám Peterdi Pál, aki épp huszonkét esztendeje hunyt el, mégsem a sport iránti rajongása miatt lett híres. Népszerűségét, sőt halhatatlanságát zseniális írói tehetségének köszönheti.
De ki is volt Peterdi Pál valójában?
Mindenekelőtt sokak szerint egy imádnivaló ember. Mások viszont úgy gondolnak vissza rá, mint a Kádár-rendszer beépített ügynökére, aki önként és dalolva vállalta, hogy jelentéseket ír bárkiről.
– Nap mint nap találkoztunk. Évekig együtt dolgoztunk, mondhatom, hogy alaposan megismertem őt. Ha pisztolyt szorítanának a homlokomhoz, akkor sem tudnék rosszat mondani rá – mondta humorista kollégája, Farkasházy Tivadar. – Kevés jobb, önzetlenebb embert ismertem nála. Hallottam, olvastam, hogy ügynöki múlttal vádolják, láttam leleplezőnek szánt írásokat vele kapcsolatban – de én helyette is tiltakozom. Biztos vagyok benne, hogy Peterdi Pál soha nem ártott senkinek. Sem szóban, sem írásban. Talán leleplezte az imperialistákat a jelentéseiben, ha voltak ilyenek. Dolgozott folyamatosan, és zseniális dolgokat alkotott. Hol a Rádiókabaréban, hol a Ludas Matyiban, hol a televízió műsoraiban. Soha nem felejtem el, egyszer egy jelenetet írt a Rádiókabaré számára, amelyet Agárdi Gábor és Kern András adott elő, s a gépírónő Kaktusz helyett Kaktust írt, és így is hangzott el a műsorban. Peterdit sokáig Kaktus elvtársnak szólítottuk.
Indirekt/Blikk
