Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész halála után is szerelmével maradt.
Oszter Sándor 2021 október 29-én, szívinfarktusban vesztette életét. Az egész ország által rajongott színész csodálatos alakításait, és örökvidám életfelfogását rajongói, barátai és szerettei sosem fogják elfeledni, ám akad valaki, aki a tragédia óta is a legenda a művész gondolatával kel és fekszik minden egyes nap.
Ő nem más, mintt Sándor imádott felesége, Failoni Donatella, aki képtelen túllépni a történteken.
„Háromszor volt egy évben nálunk nagyon nagy buli sok-sok vendéggel: szilveszterkor, Sándor-napkor és amikor közösen megünnepeltük a születésnapunkat. Soha többet nem lesz ilyen. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy a férjem nincs többé.’Jaj de fáj, jaj de fáj, jaj de fáj…’ Ezek voltak az utolsó mondatai, míg élek nem felejtem el. Öt perc alatt halt meg” – nyilatkozta a Story Magazinnak a gyászoló özvegy, aki családjában próbál vigaszra találni a nehéz időkben.
„Borzalmasan hiányzik. Megvagyok, elvagyok, csinálom a dolgom, igyekszem összeszedni magam. Egy percig nem tétlenkedem, mindennap főzök, éppen úgy, mintha itt lenne Sándor. A hétvégék kicsit könnyebbek, jönnek a gyerekek Diósdjenőre, a lányom, a párja, az unokám. Így, egymásba kapaszkodva próbáljuk meg túlélni a túlélhetetlent.”
Ötven év csodálatos emléke azonban nem tud elmúlni a szerető rokonok és barátok támogatásának köszönhetően sem, és talán ez így van rendjén. Ahogy az is, hogy amikor Donatella boldogulása érdekében segítséget kért férjétől, akkor Sándor válaszolt rá.
„Sokáig nem álmodtam vele, sőt még sírni sem tudtam. Mostanában azonban egyre többször megjelenik álmomban, és ez nagyon jó érzés, mert ilyenkor újból velem van. Beszélek hozzá, mondtam neki, ‘Sándor, segíts nekem!’ Utána bementem a szobába, valahogy egy kismadár berepült a nappaliba, rászállt az ő faragott székére, onnan aztán beszállt Sándor szobájába, az ágyára. Így üzent nekem a férjem, hogy velem van, aztán hallottam a hangját, ahogy mondja: ‘Nem vagy egyedül, ne félj!’ Majd ötven év nagyon hosszú idő, jóban-rosszban, ez egy teljes élet volt” – zárta gondolatait a zongoraművész.
