Már sejthette, hogy nagy a baj és szinte készült a halálra: a kórházban fekvő Damu Roland azt kérte szeretett nagynénjétől, hogy a családjából csak ő, Éva és a rokonai, valamint néhány barát vegyen részt a temetésén…. még a szüleit se hívják meg!
„Éva, te fogsz eltemetni. Se a szüleimet, se a testvéreimet ne hívd meg, te intézz mindent!” – idézte az akkor már az intenzív osztályon fekvő színész szinte utolsó szavait Damu Angliában élő unokatestvére, Tóth Zita.
Az asszony és Roland együtt nőttek fel, gyakorlatilag testvérekként, hisz Roland Zita édesanyjánál, Évánál és annak szüleinél nevelkedett.
– Mindent együtt csináltunk, egymás melletti szobában aludtunk, együtt lettünk rockerek, sőt, a színjátszó szakkörre is együtt kezdtünk el járni. Zenekart akartunk alapítani, de aztán ő elment színésznek Budapestre. Kértem, vigyen magával, ígérte, majd visszajön értem. Persze, nem jött, csak amikor már megszületett a legnagyobb fia, Andor, aki csak egy évvel idősebb az én fiamnál. Tartottuk a kapcsolatot, és amikor anyuék a fővárosba költöztek, végre ismét volt a közelben családja, támasza – emlékezett vissza a Blikknek Zita. – Akkor is bolondoztunk, bár már volt egy kis szomorúság is benne. A gyerekkora pokoli volt, sosem kapott elég szeretetet, hatalmas éhség élt benne azért, hogy szeressék, elfogadják. Voltak persze, hibái, az itallal is meggyűlt a baja, de szabadult volna ő is. Volt, hogy sírva hívta az édesanyámat, hogy vigye kórházba, mert belehal az ivásba. Kértük, ne kövesse a szüleit ezen az úton, látta a rossz példát. Újra és újra nekifutott, a halála előtt már tiszta volt, nem ivott, nem dohányzott.
Zitának rettenetesen fáj, hogy a testvéreként szeretett Rolandot a halála után is rengetegen bántják.
– Halottról vagy jót vagy semmit. Roland szeretetre méltó ember volt annak, aki jól ismerte. Kereste a boldogságot, várta a csodát, ami csak nem akart eljönni, amióta a börtönből szabadult. Ő csak játszani szeretett volna, de nem hagyták – mondta szomorúan Zita, aki pontosan tudja, mi volt a színész kívánsága a temetésével kapcsolatban.
– Sokat beszéltünk a halálról, nálunk ez nem volt tabu. Roli volt mellettem a férjem temetésén, ő mondott beszédet. Én is elmondtam neki, mit és hogyan szeretnék, ha meghalok és ő is nekem. Az volt a kérése, hogy Budapesten temessék el, mert ő ott volt otthon. A szüleit és a testvéreit sem akarta, hogy részt vegyenek a temetésén, ezt anyunak is elmondta a kórházban. Hamvasztást vagy nyitott koporsós temetést akart, még nem tudjuk, melyik lesz. Biztos, hogy a szertartás szűk körű lesz, csak az édesanyám, a testvérem, egy másik unokatestvérünk, a mi gyerekeink és két nagyon jó barátja lesz jelen. Illetve Nagy Feró, ha elfogadja a meghívást. Szeretnénk, ha ő mondana beszédet. Ha van olyan kollégája, aki szeretné leróni a kegyeletét, őket is szívesen látjuk, ahogy a szertartás után rajongókat is. Azt azonban nem engedjük, hogy Roland szülei, testvérei és a felesége, Edina megjelenjenek.
Indirekt/Blikk
