A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja valósággal lubickol új szerepében a József Attila Színház színpadán.
Pedig nemrég még azon gondolkodott, hogy befejezi a pályafutását. Két éve fájdalmasan fiatalon elveszítette idősebbik fiát, az olimpiai bajnok vízilabdázó Tibort, és azt is nehezen élte meg, hogy a koronavírus-járvány miatt nem tudott dolgozni. Akkoriban ő már csak „egykori” színész volt, ám a munka új lendületet és erőt adott neki.
– Nemrég mutattuk be a József Attila Színházban Az imposztort. Nehezen jött létre, úgy volt, hogy januárban lesz a premier, de az élet mindig közbeszólt. Egymás után dőltek ki a kollégák, azon nevettünk, hogy csak Újréti László és én maradtunk talpon, egészségesen. Hát, most képzelje el, mi, a nagy öregek – nevette el magát a színművész.
Benedek nem is tagadja, a főszerepet új értelmet adott az életének.
– Nagyon jó ebben a darabban játszani, sőt, dolgozni is nagyon jó. Karban tart, célt ad a napomnak, tudom, érzem, és bizony jó érzés, hogy szükség van rám, hogy értékes vagyok, értékes a munkám. Egy színész lehetőségei az évek múlásával korlátozottak lesznek, és jó érzés, hogy még számolnak velem, feladatokat kapok.
Ráadásul a Kossuth-díjas művész megsúgta, nem is kell panaszkodnia az elfoglaltságaira, bőven van mit csinálnia.
– Az utóbbi pár hét nagyon nehéz volt, rengeteget próbáltunk, volt, hogy naponta kétszer. Az Imposztoron kívül játszom még a Hárman a padon és a Játék a kastélyban című darabokban is, szóval most sok a feladat – sorolta Benedek Miklós. – De nem panaszkodom, mert ezért érdemes felkelni reggelente és késő estig talpon maradni. Jó érzés, ha ilyen felkérések találják meg az embert.
A színész több mint ötven éve van a pályán, s bár korábban úgy nyilatkozott, a pandémia időszaka alatt úgy érezte, talán véget ért a karrierje, szerencsére nem így lett. Bár egyelőre nincs kilátásban más színházi vagy filmes munka, író-rendező fia, Albert egy új kihívásról próbálja meggyőzni az édesapját.
– Felvetette, hogy írjak egy könyvet a pályámról, az életemről, a családról, de legyintettem: ugyan, ma már mindenki könyvet ír… Ám újra és újra előjött a téma, és már gondolkozom rajta. Persze, sok kérdés van bennem, például az, miről szóljon, no meg, hogy ki írná meg? – nevette el magát újra Benedek Miklós, amit jó volt hallani. – Gondolom a fiam, elvégre ő az író. Remélem, lesz még pár évem gondolkozni ezen, és még akkor sem leszek elkésve ezzel…
Indirekt/Blikk
