Elsírta magát Benedek Miklós, amikor megtudta, hogy őt választották a Nemzet Színészének. Meghatódott, hogy szakmája legrangosabb elismerését megkapta. Nagyon nehéz időszakon van túl, hiszen három éve elvesztette imádott idősebb fiát, az olimpiai bajnok vízilabdázó Tibort, és a közelmúltban súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, amely miatt jó időre a színpadról is lekényszerült.
Balázsovits Lajos júliusi halála után választották Benedek Miklóst a Nemzet Színészévé. Szerdán, délután három órakor a Nemzeti Színházban gyűltek össze a címet birtokló művészek – Lehoczky Zsuzsa, Udvaros Dorottya, Molnár Piroska, Szacsvay László, Bodrogi Gyula és Jordán Tamás, míg a többiek, Almási Éva, Csomós Mari, Király Levente, Tordy Géza és Cserhalmi György telefonon keresztül kapcsolódtak bele a tanácskozásba.
Alig másfél órával később meghozták a döntést: Benedek Miklós Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja kapta a címet. A Blikk elérte a művészt percekkel azután, hogy megtudta a hírt; elmondta, hogy elképesztő boldogságot érez.
– Még nincs tíz perce, hogy felhívtak, épp egyedül voltam itthon, amikor Vidnyánszky igazgató úr felhívott, a feleségem és a fiam nem volt itthon. De a hírek gyorsan elterjedtek – mondta meghatódva a Blikknek Benedek Miklós, aki nem számított az elismerésre.
– Az ember nem készül díjakra, elismerésekre, én sem gondoltam, hogy a kollégák engem választanak. Egy apró gondolatom volt hátul a fejemben, hogy talán-talán, de nem hittem volna, hogy így lesz, hiszen vannak nálam nevesebb, idősebb kollégák is, akiket nagyon tehetségesnek tartok. Sokan megérdemelték volna – fogalmazott szerényen. – Az ilyen örömök azok, amik elnyomják a problémát, a rossz dolgokat, hiszen sok minden történt az emberrel… Ezek a pillanatok igazolják, hogy van jó is az életben. Az is sokat segít, hogy még mindig dolgozom, ez egy mentőmellény az élet nehézségeiben
