Bár megtisztult a hosszú és szigorú terápia során, Molnár Gusztáv még mindig küzd a démonaival, s nem találja a helyét a világban. Ám azon dolgozik, hogy rendezze az életét, amiben a hivatása is segíti: egy színházi előadáson dolgozta fel gyermekkorának traumatikus eseményeit, betekintést engedve a komlói elvonón töltött 265 napjába is.
A színész embert próbáló időszakon megy keresztül: teljesen átalakultak az emberi kapcsolatai, sokan hátat fordítottak neki, emellett anyagilag is nehéz helyzetbe került, bevételi forrás hiányában jelenleg a barátai támogatják.
– Amint kijöttem a terápiáról, rögtön megtaláltak a lehetőségek, különböző színházi szerepek, tévés szereplések. Ám úgy éreztem, egyelőre nem állok készen arra, hogy teljes erőbedobással visszatérjek a munkába, hiszen még gyógyulnom kell. Ennek a döntésnek nyilván volt egy hátulütője is: bevételi forrás nélkül maradtam, anyagilag nagyon nehéz helyzetbe kerültem – mesélte lapunknak Gusztáv. – Nem tagadom, jelenleg teljesen le vagyok égve, de a barátaimnak sokat köszönhetek, mert szállást és ételt biztosítanak számomra. Mindemellett sajnáltatni sem akarom magam, mert azon dolgozom, hogy fokozatosan felépítsem magamat és a jelenlegi helyzet csak átmeneti.
A színész sok meghívást kapott karácsonyra, de végül egyedül töltötte az ünnepet.
– Úgy gondolom, a karácsony családi ünnep, és én ezt nem akartam megzavarni. Ezért egyedül töltöttem a szentestét, ami nehéz volt, de lelkiekben készültem erre az időszakra, és sokat segített, hogy az önálló estem szövegkönyve az utolsó pillanatig készült, ezért volt elfoglaltságom – fogalmazott a színész, aki a december 27-én bemutatott, Levél anyámhoz című előadásán megrázó őszinteséggel mesélt traumatikus gyermekkoráról és az elvonón töltött időszakáról is.
– A terápiám része volt, hogy három hétig nem szólalhattam meg, ami különösen nehéz volt egy olyan embernek, aki annyit beszél, mint én, de nagyon hasznos volt abban a tekintetben, hogy végre magamra figyelhettem – fogalmazott a színész, aki a bent töltött időszak alatt több levelet is írt a kisfiának és az édesanyjának is. Volt, amit ezekből el is küldött, de volt, amit nem. Az előadása alatt könnyes szemmel olvasott fel részleteket az üzenetekből.
– A műsor alatt nem színészkedésből sírtam, ugyanis ez az én életem, és hatalmas dilemma volt számomra, hogy feldolgozzam-e egy előadás során. Azt kell mondanom, soha nem izgultam még ennyire, mint a mostani színpadra lépés előtt, de örülök neki, hogy vállaltam – jelentette ki Gusztáv, aki tisztában van vele, hogy még hosszú út áll előtte, de minden erejével azon van, hogy rendezze az életét.
– Januártól belevetem magam a munkába, mert szeretném összeszedni magam anyagilag, illetve a magánéletemet is próbálom rendezni. Próbálom visszaépíteni a gyermekem bizalmát, de ez nagyon hosszú folyamat, mivel ő sokat sérült az elmúlt évek történéseiben. Januárban láthatom leghamarabb a fiamat, de úgy érzem, addig még sok dolgom van, mivel az az első lépés, hogy a saját életemet rendbe tegyem, és ha ez sikerül, akkor az a környezetemre is jó hatással lesz – fogalmazott a színész, akinek most talán szerencséje lesz a szerelemben.
– Pár hete az interneten megismerkedtem egy lánnyal, akivel elkezdett kialakulni köztünk valami, de óvatos vagyok, mivel nagyon hamar szerelmes leszek, és már többször megégettem magam emiatt – jegyezte meg Gusztáv.
